Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Dr. Óváry Zoltán: A modern idegen nyelvek tanítása a német középiskolákban
56 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mányos nyelvtan latinból származó műszavait alkalmazzák. Az utolsó osztályban is heti három órában tanítják az érettségi tárgyul bevezetett első idegen nyelvet, nem úgy, mint mi a németet, heti 2 órában, olyan tantervi követelmények mellett, amelyeknek heti 3 órában is alig lehet megfelelni. Az irodalomtörténet tanításában inkább alkalmazzák az anyanyelvet, ha kevesebb az óraszám, semhogy az alapos megértés ellen vétsenek. A módszeres eljárás megfigyelése mellett gondot fordítottam a tankönyvek megismerésére és a porosz középiskolák 1924. évi tantervére és utasításaira. Ez utasítások szerint a német középiskola nem akar általános műveltséget nyújtani, hanem a főiskolai tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára akarja a növendékeket alkalmassá tenni. Ezt a célt a leányok elé szintén kitűzi, amikor a leányiskolák feladatát így állapítja meg: „A leányokat is szigorúbb tárgyilagosságra kell nevelni a tudományos munkába való bevezetés által. Nekik is fel kell fogni a többi nyugati kultúrák kölcsön hatásával létrejött német kultúrát. Őket is éretté kell tenni a főiskolákra, a közös munka módszere által.“ „Meg kell tanulniok. hogy nekik egykor, mint művelt és erkölcsileg szilárd nőknek a kultúra tovább fejlődésén kell dolgozniok, vagy a családban, a hivatalban kell helyüket betölteni. Ezért olyan műveltséget kell az iskolának adnia, amelynek önmagában is értéke van, amennyiben mind a szellemi érettséget, mind az életrevalóság elérését célul tűzi ki." „Ezeknek a különleges feladatoknak a megvalósításához hozzájárulhat az iskola a művészi, technikai szakok, zene, rajz, művészettörténet, kézimunka ápolása és a felsőlíceumi központi jellegű tantárgyaknak, a német nyelvnek és irodalomnak, a történelemnek, földrajznak és vallástannak fokozottabb hangsúlyozása által.“ „Az anyag kiválasztásánál, különösen a központi jellegű tárgyakban olyan korszakok választandók, amelyekben a nő kimagasló módon a kultúra hordozója volt. A német és az idegen nyelvi leckéknél is a nő-problémák megmagyarázandók. Az asszony jogi helyzete a családban, társaságban és államban történelmi visszapillantás alapján tárgyalandó. Tekintetbe kell venni, hogy nem annyira az anyag, mint annak előadása és felfogása döntenek a tanítás eredménye felett. A tanár és növendékei közötti finomabb kölcsönös viszonyt tantervileg megállapítani úgysem lehet. Az erkölcsi vallásos és esztétikai kérdések iránti érdeklődés a leányok lelkében korán fellép, ezért kötelessége a tanárnak az érzelmileg felfogottat olyan világossá tenni, hogy abból erkölcsös cselekedet alapját képező belátás fejlődjék.“ Igen szépen elkülönítik a leánynevelés kérdését a fiúk nevelésétől és pszichológiai alapon igyekszenek azt megoldani. A modern idegen nyelvek tanításában követendő eljárás leírásában sokkal részletesebbek a porosz utasítások, mint a mieink. A mienkből
