Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Dr. Óváry Zoltán: A modern idegen nyelvek tanítása a német középiskolákban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 57 teljesen hiányzik az írók tárgyalását követő filozófiai elmélyedés kívánalma, továbbá a művészi képek szemlélete nagy jelentőségének kiemelése, — a módszeresen elvégzett anyagnak az állampolgári nevelés szempontjából való felhasználása és a szabadmunkaközösségek alakítására való felhívás. Ez azonban a porosz középiskola kilenc éves tanfolyamának az eredménye, mert ott a hatodik év elvégzése után az egyetemre nem törekvő növendékek elhagyják az iskolát s így a felső osztályokban csekélyebb létszámú osztályok mellett mindezeknek a magasabb követelményeknek is teljes mértékben eleget lehet tenni. A német középiskolában különben is nem szerepel külön tárgyul a filozófia. Különösen szigorúan kiemelik az utasítások mindegyik iskolatípus különleges irányának megfelelően a koncentrációnak a fontosságát. így például a minket legjobban érdeklő reálgimnáziumszerü intézetekben, ahol a főtárgyak mellett az élő nyelvek képezik a jellemző tárgyakat és ezek felelősek a művelődés egységéért, — megkívánják az utasítások, hogy belőlük minden oldalról szigorúan átgondolt olyan összefüggések állapíttassanak meg, amelyekből a tanuló élő képet nyerjen azokról a szellemi erőkről, amelyek a némettel kölcsönös összefüggésben lévén, a mai európai kultúrát kialakították. A humanisztikus gimnáziumban pedig, ahol a francia az első idegen nyelv, ott a tanításnak az antik szellemből kisugárzó és az új irodalomban is jelentkező latin hatást kell hangsúlyoznia. Francia nyelvű olvasmányaik nemcsak a szépirodalomra terjednek ki, hanem a 17., 18., 19. századi filozófiai gondolkodókat is olvassák, mindenütt vonalkozásba hozva történelmi és más irodalmi tanulmányaikkal. A francia történetírókat és politikusokat is megismertetik a növendékekkel, különösen azokat, akik az egyetemes nyugati kultúra kifejlődését mutatják be (Guizot, Taine, Seignobos). Itt is szoros a kapcsolat a történelemtanítással. Angolból a 18. és 19. század filozófusait és gondolkodóit ismertetik meg növendékeikkel, kapcsolatba hozva vailástani és németirodalmi tanulmányaikkal. A német középiskolás növendék előtt pályája végén már tisztán áll, hogy ő az európai három nagy kultúrnemzet egyikének tagja. Az angol és a francia nemzet mellett ők a latin kultúrából kisarjadzolt európai keresztyén kultúrának és különösen az újkori keresztyén kultúrának egyik fontos támaszai. Ennek az európai kultúrközösségben elfoglalt helyzetnek az erős kidomborítása csak emelheti a német fiú és leány nemzet-önérzetét és eszményképeinek megválasztásában is segítségére lehet. Az már most a kérdés, hogy ezeknek a magas követelményeknek a megvalósítására mennyi időt szentel a német középiskola, hány órát fordít a modern idegen nyelvek tanítására? Természetesen a humanisztikus gimnázium a legkevesebbet, heti 15 órát, a fiúreálgimnáziumok heti 27 órát, annyit, mint a mi reáliskolánk. A fiú reformreálgimnáziumok 44 órában tanítják az első idegen nyelvet, a reáliskola heti 40 órában, a jénai leány reformreálgimnázium heti 37 órában. Ezektől az utóbbi iskoláktól nyugodtan kívánhatják az utasítások, hogy az idegen nyelvek
