Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Ruhmann Jenő: A műízlés fejlesztése az iskolában
48 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE szetben is a természetet, az ilyenben már megvannak a művészi látás elemei. A természet szemléletéből vezet az út a művészet szemléletéhez, a természetérzék biztosságán alapul az esztétikai érzék biztossága. De míg a természet legegyszerűbb jelenségeinek szemlélete és megfigyelése is kifejleszti a természetérzéket, addig az esztétikai érzéket, a műizlést csak a művészet legjelesebb alkotásain fejleszthetjük. Viszont a műalkotások szemléletén iskolázott szem felfedezi az esztétikai szépet a természet egyszerű jelenségeiben is. Ha a szem már megszokta a műalkotások szemléletét, akkor meglátja a természetben lépten-nyomon eléje táruló művészit, akkor festőinek látja a falu végén a kertek alját, plasztikusnak a liszteszsákot emelő molnárlegényt. Goethe írja mint saját élményét, hogy egyszer a drezdai képtárból hazatérve szállására, mely akkor egy szegény cipészmesternél volt, hirtelen azt hitte, hogy Andriaen van Ostade valamelyik képe elevenedett meg előtte s lépett ki keretéből: annyira festőinek találta a műhelybeli rendetlenséget. (C. Schubert: Bild. Kunst. — Rein : Handb. d. Pädag. V. Band.) A műízlés fejlesztésének legfőbb eszközei a műalkotások. Kevés iskola van persze a fővárosiakon kívül abban a kedvező helyzetben, hogy eredeti szobrokon, képeken és iparművészeti tárgyakon vagy legalább élethűen pontos másolatokon fejleszthetné a tanulók műízlését, a legtöbbnek meg kell elégednie többé-kevésbbé sikerült illusztrációkkal, apró szobormodellekkel s legfeljebb néhány építészeti emléken tud eredeti alkotást bemutatni. De ha azt a keveset, ami kivétel nélkül rendelkezésére áll minden iskolának, céltudatosan és következetesen felhasználjuk, szép eredményt érhetünk el s nyolc évi oktatás által ránevelhetjük tanítványainkat a képzőművészet alkotásainak megértésére s lerakhatjuk lelkűkben a biztos műízlés alapjait. De föltétlenül szükség van rá, hogy e cél érdekében minden tárgynak minden tanára összeírni ödjék, s különösen a felsőbb osztályokban kell megállapított Programm szerint történnie a műízlés fejlesztésének. A kísérleti lélektan megállapítása szerint tudvalevőleg 12 éven alul a gyermek esztétikai ítéletet még nem tud alkotni, ezért csak, ha értelmi világa már fejlődött, lehet rendszeres esztétikai képzéséről szó. Hangsúlyozom azonban, hogy ennek a munkának a tanulók minden szellemi megterhelése nélkül kell történnie, mert ez az oktatás egészen jól beleilleszkedhetik a többi tárgy keretébe, csak föl kell használni oktatására minden kínálkozó alkalmat. Alig van tárgya a középiskolának, amely több-kevesebb kapcsolatban ne állna a képzőművészetekkel. A legbensőségesebb alkalmat szolgáltatják a nyelvi tárgyak, klasszikus és modern nyelvek egyaránt, azután a történelem, a hittan és a földrajz ; de természetesen a rajz az a tárgy, mely a maga egészében ennek a célnak a szolgálatában áll. A rajz tanulása nyújt alkalmat a művészi látás elsajátítására, a formák és arányok megfigyelésére, az eszmei tartalom fölfödözésére s a szemlélt művészeti alkotás értékének megállapítására. Az új tanterv is egészen a rajztanítás körébe utalja az ízlésnek és a művészi érzéknek művészi alkotások útján való fejlesztését s a műalkotások ismertetésére
