Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
452 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE s az itt található értekezések közül a Mándi Istvánról szóló két dolgozat az, amelyek a jubileummal szoros összefüggésben is vannak. S ez a két dolgozat az, amelyik értékben a többiek fölé emelendő. Nemcsak azért, mert így az iskola jótevője iránti hálaadatosság lerovására alkalom adódott, nem azért is, mert a régi magyar protestáns iskola-építő és valóban nagy koncepciójú férfiak életébe és munkásságába úgy tekínthtt be az olvasó, hogy a túlzott őszinteség mellett is megkapó ennek az életnek és munkásságnak megismerése. A főiskolai professor ideális magaslatai és teljesítő képességei (enciklopédikus tudás és tanítás) úgy jelennek meg itt szemeink előtt, hogy hibáival együtt szimpatikussá válik az iskolának alapító és létéért egész életében buzgón harcoló Mándi István munkássága. Kortörténeti, de a ma szempontjából is jelentős az az értekezésekben is megtalálható megállapítás, hogy a racionalista teológus, aki tankönyveivel bizonyos konfessíonátis hűtlenséget követett el, mégis mint iskola alkotó tanár, olyan nevet szerzett magának a protestáns iskola ügy történetében, amelyre ma Pápa tényleg büszke lehet. Komolyan meg vagyok győződve arról, hogy nagy professzoraink műveinek és dicsőségének vagy tragédiáinak megismertetésével még adós a magyar egyháztörténelem s az évkönyv ebben a tekintetben a protestantizmus érdekében megkezdte a törlesztés jótékony munkáját. A páskháról szóló dolgozat tipikusan német elgondolással egybeszerkesztett olyan ószövetségi exegetikai munka, amely a legújabb művek felhasználásával és a modernebb eljárások figyelembevételével készült el. Azt hisszük, maga a szerző is érezte azt, hogy témája a feldolgozott formában nem tarthat általános érdeklődésre számot s meggyőződésünk szerint az egésznek komoly értéke ott kezdődött meg igazán, amikor az újszövetségi vonatkozásokra utalni akart s itt váratlanul röviden be is fejezte azt. De ezzel az útmntatással viszont megadta azt az általános és helyes szempontot, hogy míg a mai teológiai más érdekeltségek dacára is, mennyi megtárgyalandó kérdésünk van éppen az Ószövetséggel kapcsolatban. A Pál apostol Efezusban c. dolgozat az eredetiség és önállóság jegyében fogant és született meg. Nagy célkitűzésekkel s alapos tanulmányok alapján irodott meg s így érthető az, hogy bizonyos tekintetben háttérbe szorult a teológiai elem a kortörténeti hiteles adatok feltárása érdekében. Legnagyobb érdeklődésre a Barthról szóló tanulmány formálhat jogot. Ma ez a divat s Barth nélkül nincs teológia és teológiai értekezés, még jubileumi évkönyv se. Ma teológus sem lehet valaki anélkül, hogy Barthtal alaposabban ne foglalkozna. S ezért és innen van a vélemények nagy eltérése és különbsége. Ahogy ez a dolgozat Barth teológiai fejlődését bemutatja alapos tanulmánynak látszik, de azt hiszem, súlyosan hiányzik elgondolásaiból egy olyan szempont, amely nélkül Barthot megérteni alig lehet s ez a lutheri egyházhoz való viszonya. Ha van is utalás ebben a dologozatban Kiergegardra s ezzel kapcsolatban arra is, hogy ő Luthert mennyire ismerte, arra is ki kellett
