Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 453 volna térni, hogy Luther római levél magyarázata s általában úgynevezett ősélményei milyen hatással lehettek Barth Károlyra. Ezzel a beállítással bizonyos mértékben teológiailag érthetőbb lett volna sok minden s meggyőzőbb hatású lehetne általában Barth teológiája is. Egy rövid ismertetés keretében csak ennyi szorítható össze. A lelkiismeretes ismertetés lát még több elmondanivalót is s ezzel a többlettel nem a negatívumok szaporodnának, hanem a dicséretre s elismerésre kínálkozó adatok látnak napvilágot, amelyek a kényszerű elhallgattatásban azt még sem felejthetik el, hogy nagyszerű volt a cél és nagyszerű az eredmény is. . „ „ ír.». Ur. H. Gaudy László. N. Bartha Károly dr: Magyar néphagyományok. (A debreceni Tisza István tudom. társ. I. oszt. kiadv.) Debrecen, 1931. 82 old. Mióta hazánk megcsonkult,, sok, folklore szempontjából érdekes területet vesztettünk el, s azóta tudósaink kezdenek gondot fordítani az Alföldre is. Ezen a téren örvendetes meglepetés számunkra Bartha Károly gyűjtése, mert nemcsak új anyagot hoz, hanem rendszerezett, főleg pedig megbízható feljegyzéseket. Karácsonyi játékok, gyermekversek, táltos és boszorkánytörténetek, tehénrontás babonái, tyúkbabonák foglalnak helyet ebben a kötetben, mely a rendkívül komoly képzettségű szerzőt egyúttal pedagógusnak is mutatja be: a gyűjtésben 50 tanítóképzős diák vett részt. Pedagógiai szempontból éppen ez a legfőbb értéke a gyűjteménynek: kedvet kelt, érdeklődést ébreszt jelentéktelennek látszó, pusztulásra ítélt népszokások feljegyzésére. Nagyon emeli a gyűjtemény értékét, hogy kották, illusztrációk egészítik ki a szöveget. Mai viszonyaink között az ilyen munka áldozat; szerző önzetlen tudományszeretetének elismerésre és hálára méltó bizonysága. S. B. Dr. Kovács I. István: Magyar reformátusok a nagyvilágban c. kis tanulmányát (budapesti Bethlen G. írod. r.-t. nyomása) magyar ember, kivált református magyar ember megindulás, hazafias háborgás nélkül nem olvashatja Hallgatva meg előadásul, aminek tulajdonkép szánva volt éppen szívdobbantó, megrendítő lehetett. Hogy is ne lett volna az 1 amikor, akár akarja az ember, akár nem, érthetetlen dolgokat kell belőle megértenie. Meg azt, mindjárt elöljáróban, hogy a 13 milliónyi magyarságnak majdnem a fele a trianoni határon túl él, tengődik és sorvad. Meg, hogy „a nagyvilágon e kívül", fájdalom tömérdek hely van a szegény magyar számára... Meg, hogy mint oldott kéve“ széthullt a szélrózsa minden irányában. Jutott belőle csak a „32 tornyos“ Milánónak (szörnyű egy szám! hihetetlen volna, ha nem hites tanú ajkáról hangzanék) 40, mondok negyvenezer. Párizsnak, a francia bányavidéknek csapatostól, beszél tovább a szomorú statisztika. A „száztornyú" Prágának katonák, újságírók, diákok özöne, Rengeteget elnyelt Németország, Svájc, Jugoszlávia, Románia, Török- és Spanyolország, Algiria. Ám a magyar vérfogyasztók közt a legelsősorban áll a híres császár-város, Bécs, amelyet az önsebzö keserű humor, a máso-
