Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 10. szám - Péter Zoltán: A fogalmazástanítás kérdéséhez

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

445

firtatjuk ítéletét, gondolkodását tanárai felől. Alkalmat sem adunk ilyenek közlésére. Itt a legnagyobb veszély az őszinteség folytonos meghazudtolására. Ne kívánjunk mélyebb reflexiókat alsó osztályos növendékeinktől. Csak a felsőbb osztályok tagjai ismerik — némileg — saját lelkűket és tudnak valamennyire számot adni arról, ami bent végbemegy. Ne bolygassuk a serdülő korban a gyermek forrongó lelkét, ne kövessünk el szentségtörést a szemében! Ügysem nyilatkozik ebben az életkorban. Sok tapintatra van szüksége a tanárnak, hogy a tanuló közlési vágyát ne elfojtsa, hanem életre keltse.

Hogy őszinte megnyilatkozást kapjunk, szükséges, hogy a tanulók akarjanak is írni a kérdésről. Itt semmi más megoldás nincs, mitha kizárólag élménytételeket adunk és a tárgy pontosabb megválasztásában szabad kezet, engedünk. Hogyan kívánjunk őszinte szót olyasmiről, ami a növendéknek sohasem volt igazi élménye ? 1 Hát ér-e akár a legnagyobb írók alkotási közül is az, amely nem mélyebb élmény terméke ? ! Utasításaink nagyon óvatosak az élménytételekről szóló megjegyzésekben. Pedig ha eredményessé akarjuk tenni fogalmazástanításunkat, annak egyetlen módja: teljesen az élménydolgozatok alapjára állni, csak persze válogatni, tisztogatni kell az élmények között; én élménnyé tehetek a tanuló számára sok mindent fejlődéséhez képest, iskolai tárgyakat, még irodalmi remekműveket is. Csakhogy ez utóbbiaknál nem esztétikai méltatás lesz az élmény természetes gyümölcse, hanem sokkal inkább a diák tetszésére bízott részlet hatás, vagy összbenyomás szavakba, írásba öntése: Egy kedves hős lelkivilága, egy mű megragadó alapeszméje által felkeltett gondolatsorok stb. Az összehasonlítások jók szóbeli fogalmazásra, logikai képzésre, az esztétikai ítélőképesség iskolázására. Ugyanezt szolgálják az iskolai (és házi) olvasmányok megbeszélése is. De ne kényszerítsünk ki ilyeneket önkéntes megnyilatkozásul tanítványainkból! Ha akad köztük, akiből kikivánkozik ilyesmi, ott van számára az önképzőkör. Hagyjuk, hogy ott mondják el eszméiket az újabb irodalomról, modern irányzatokról stb.

A témaválasztáshoz tehát a fogalmazvány előkészítéséhez tartozik az élmények rendezése, kiszemelése, bizonyos koncentrált szemléltetés. Felhívjuk az osztály figyelmét bizonyos jelenségek megfigyelésére. Vagy együtt figyelünk meg érdekes jelenségeket. (Jó példákkal szolgál erre nézve — elemi fokon — Háros—Körösi: A magyar fogalmazás kézikönyve.) Ezekben a tanár bizonyos fokozatosságot állapít meg az egyszerűbbtől a bonyodalmasabb felé, a külső jelenségek után felsőfokon a belső állapotok, történések felé. Az észleleteket meg is beszélik közösen az osztályban. A dolgozatíráskor már csak a kellő hangúlat felkeltése a tanár dolga, megfelelő előkészítés után a diákok tele vannak mondanivalóval, s örömmel írnak. A témát nem kell szűkre szabni. Különösen alsó fokon szükség van a teljes választási szabadságra. Sokkal nehezebb kis diáknak arról írni. amit más vár tőle, mint nagyobbnak, aki iskolai munkájában, a szóbeli fogalmazásokon (= pl. feleletek) bizonyos gyakorlaíot szerzett a megszabott tételről való nyilatkozásban. A tételgyüjteményeknek azért nincs értelmük, mert a fogalmazás he-