Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Péter Zoltán: A fogalmazástanítás kérdéséhez
446 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE lyes tanításával minden tételnek önként kell sarjadnia az osztály életéből. A tételek egymás utánját teljesen az osztály munkája szabja meg. A dolgozatok előkészítésében a tanár mesterkéltség nélkül valósíthatja meg a maga tervezetét. Apró mozzanatok elbeszélésétől, érdekes feltűnő egyszerű tárgyak, lények leírásától folyton összetettebb események és jelenségek ismertetése felé halad. Csak kényszer ne legyen és egyhangúság! Hagyjuk megnyilatkozni a tanulók lelkét! Az irodalmi vonatkozású tételeknél nagy óvatosság szükséges. Itt a hazug, kongó frázisoktól csak a szabadság teljes érvényesítésével szabadulunk. Nem minden műremek válik élménnyé minden növendékünk számára. Ha pedig a közlés csak kényszerűségből származik, akkor nem eredméményezhet egyéni önálló fogalmazványt. (A reproduktív feladatokba is vihetünk életet, ha nem egyszerűen elmondatjuk a mesék, olvasmányok tartalmát, hanem változtatást kívánunk. Pl. Toldiban Lacfi és Mik lós találkozását Miklóssal beszéltetjük el. Máskor a mese szálát érdekes ponton elmetszük és a tanulók úgy folytatják tovább. Egv-egy motívumot megváltoztatunk s a fantázia is dolgozhat a mese tovább szövésében.) Vannak akik a közös élményeket nem tartják jó tételnek, mert amit közösen tudnak, arról nem érdekes, nem érdekkeltő írni. (L. W. Schneider: Deutscher Aufsatz. 1929. Handbuch des Arbeit s Unterrichts für höhere Schule c. vállalat 4. füzetében: Arbeits unterricht im Deutschen. 19. stb.) Az eddigiekből következik, hogy a közös élmény is csak egyéni oldalról lehet tárgya a dolgozatoknak. És ha véletlenül 2—3 diák épen ugyanazt a részletet írja meg, az még nem teszi unalmassá a javítást, sőt tanúlságos lehet. A javítás (— értem itt az iskolai javítást —) munkájának irányításában tud aztán a tanár útasítást adni a tanulóknak további foglalkozásukhoz. Igazán eredményes és hasznos javítás csak a teljes dolgozatok közös megbeszélése lehet. Nem elég a hibák egyszerű megjelölése, egyenesen rossz (— mert a gondoldásról szoktat le), ha a tanár a hibás rész mellett beírja a javítást is, szükséges, hogy a kis írót meg is győzzük, hogy egy-egy kifejezése nem volt szerencsés. Ez pedig úgy tör ténhetik meg, ha dolgozatát egészben felolvassuk, a megjelölt helyeken próbáljuk megértetni vele, hogy miért kifogásoljuk, amit írt. Lehet, hogy mindjárt saját maga találja ki, sőt a helyesebb, szebb, nyomosabb kifejezést is megleli, ha nem: segít az egész osztály, a sok javaslat közül majd sikerül valamiben megállapodni. Ilyenformán a javítási órán tulajdonképen — közös fogalmazás folynék, ha külső körülmények megengednék az áttérést erre az újabb és elemi fokon már hazánkban is gyakorolt módszerre. (Itt csak a nagykőrösi tanítóképző gyakorló iskolában szerzett személyes tapasztalataimra és tanulmányaimra támaszkodhattam. Ezt a módszert mai körülmények között a középiskolákban nem gyakorolhatjuk.) A tanár tetszés szerint csoportosíthatja a dolgozatokat és így a hasonló hibák sűrítése nagyobb hatást tehet. A bírá lat szempontját is óvatos megjegyzéseivel fokozatosan emelheti. így a közös javítás kihasználásával tulaidonképen a fogalmazás elméleti kérédéseit gyakorlatképen észrevétlenül lophatja be a tanulók leikébe s
