Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Dr. H. Gaudy László: A valláspedagógia és a modern teológia
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 425 mögött ott rejlik Ö. Nem akaratunk előtt mint megsemmisítő akadály, hanem akaratunk mögött, mint végső rugó. Olvassuk el Zsolt. 33. is., Péld. 16. o.! Ezért mondottam, hogy a predeslinácíó metapsychikai tény, azaz összes lelki jelenségeinken, az akaraton is, túlfekvő. Ezért nem fogható meg pozitivista észjárással. Ha majd nemcsak azt valljuk a költővel: Teremtő Isten, hová tekintsek? Hol ne lássam hatalmadat? A fényes napban, a porszemben Te megdicsőited magad. Égen és földön mindenütt Dicsőséged lángfénye süti és nemcsak ezt az énekíróval: „Nagy vagy a nagyokban, nagy vagy a kicsinyekben“, — hanem amikor majd elérkezünk addig, hogy az emberi akarat mögött is meglátjuk Istent, megsemmisülve Oelőtte: akkor jutunk el a predestinációhoz. Végezzük Luther szavaival: Nobis ad inferna spectantibus rés apparent arbitrariae et fortuitae, séd ad superna spectantibus omnia sunt necessaria. (Célkitűzés a következő órára. Jövő órán fogjuk tárgyalni a többi értelmi kifogásokat. Akkor meg fogjuk látni, hogy a predestináció tana szükséges; nem kétségbeejtő; nem semmisíti meg az akaratot és a felelősséget; nem tehet szeretetlenné és felfuvalkodottá.1 (Az erre következő, vagyis harmadik óra elején, a tanítás megkoronázásául, a bibliát vesszük elő, nem azért, hogy skolasztikus módszerrel minél több „dicta probantia“-! keressünk ki a letárgyalt tanhoz, hanem hogy elolvassuk azokat a legjellemzőbb helyeket, amelyeken mint transzparenseken a teljes Szentírás predestinációs szelleme tiszta fénnyel átsugárzik. Itten súlyt helyezünk annak kimutatására, hogy nemcsak az ótestamentumban — mely a legélesebben tanítja az elvettetést, melyben a gonosz lelket Isten küldi s ő teremti az, istentelent is a büntetésnek napjára, 1. Sém. 16. u., 1. Kir. 22. ,8 23., Péld. 16.4., És. 6,9-13. stb. —, hanem az újtestamentomban és épen Jézus lanitásában is benne van a föltétien kettős predestináció, 1. Máté 13.9-1«., 15.13., 22. 11., v. ö. 7.13 u-, János 6. 37., 6. 44-, 10.29., 15.10., 15.19. stb. Ez azért szükséges, mert növendékeink találkozhatnak a lutheránus teológia azon még ma is gyakori ellenvetésével, hogy Kálvin csak azért jutott el a predestináció ilyen fogalmazásához, mert az ő Istene túlnyomólag ótestamentumi jellemvonásokkal bir.1 2) Szele Miklós. A valláspedagógía és a modern teológia, A magyar protestáns valláspedagógia helyzetére az a legjellemzőbb, hogy azok, akik hivatásszerüleg foglalkoznak vele, vagy azok, akik hivatalból érdeklődnének e tárgykör iránt, a munka nehézségei közben 1 Az idevonatkozó gondolatok részben megtalálhatók Apologétikám 91 —94. lapjain. 2 Pl. Kari Heussi, Kompendium der Kirchengeschichte 6. Tübingen 1928. 262. I.
