Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Dr. Szlávik Mátyás: Luther és a vallásos nevelés
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 417 Luther és a vallásos nevelés. Az újabb pedagógiai irodalomban is Luther felé fordul az érdeklődés. Pedig 1913-ig még nem volt pedagógiai tanszéke Poroszországnak. Ma a kiváló Sprenger tölti azt be a berlini egyetemen. S az újabb Luther-irodalom is sokáig mellőzte Luther pedagógiai jelentőségét. Pedig kiváló pedagógus volt a maga idejében. A reformáció művében a keresztyén nevelésnek szükségessége is bennfoglaltatik. Luther pedagógiai célja a római egyházzal és a humanizmussal ellentétben alakult ki. Előbbivel szemben, amelynek pedagógikája az istentiszteleti életben való részvételt célozta, Luther hirdette,“ hiszem, hogy „Jézus Krisztus az én uram“, s a humanizmussal szemben, mely a „sapientiát” és az „eloquentiát“ hirdette, azt vallotta, hogy egész keresztyén embert kell nevelnünk. S ha a katholicizmus az alázatosság s a renaissance a finom előkelőség ideálját hirdette, úgy Luther a folyton haladó és fejlődő keresztyén ember élet- és jellemképében mindkettőnek megvalósítására törekedett. A nevelés tényezői a család, az egyház és az iskola. Luther a házasságnak és a családnak visszaadta istentől rendelt méltóságát. Kis Kátéjában megjelöli, hogy miként nevelje a családatya a maga házát. Franke és Pestalozzi-va\ ellentétben a férfias nevelést hangsúlyozza, s ebben, mint a „Asztali beszédei" mutatják, ö maga járt elől jó példával. Kátés táblái a wittenbergi városi templom kapuján mutatják az ő vallásos oktatásainak célját és irányát. Különben hangsúlyozta a család és a templom mellett az iskola jelentőségét. Öncélú nevelő faktornak tekintette. Szerinte minden tudománynak sajátos törvényei vannak, s minden tudomány annyira autonóm, amennyire theonóm. Luthernél a nevelés eszközei a német biblia, a Kis Káté és az egyházi ének. Kátéját a római egyházban is utánozták, a zenében az oktatás egyik főrészét látta, s örök érdeme a zsoltárköltés. Egy házias iskolatípusát ma Hollandiában követik. A nevelés útján, a methodikában „az alma mellett a virgácsot“, a szeretet mellett a szigorúságot követeli. Nem ismer pietista szűkkeblűséget. A szemléltető oktatás híve. Már a mai munkaiskolát is megsejtette. „Föl kell szerelnünk a gyermekeket a támadás és védekezés helyes használatára.“ „Gyermekké kell lennünk a gyermekekkel, mint Krisztus emberré lett, hogy embereket neveljen.“ Reálisan, nem Rousseau módjára, ítéli meg a gyermeket. Tapasztalatilag, bibliarlag és dogmatikailag bűnösnek mondja a gyermeket. „Az akarat megkötöttségéről“ szóló műve mutatja ez irányú komoly meggyőződését. De egyúttal ismerte „a keresztyén ember szabadságát“ is. A természetes, meg nem váltott ember, akaratában kötött lény, de mint keresztyén hitében „szabad ura minden dolognak". Luther kötött akaratelmélete tehát nem Schopenhauer értelmében veendő. A nevelő hivatásáról is komoly szava van Luthernek és nagyon is ismeri annak határait és korlátáit. Itt is érvényesül az „Erős vár“
