Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Szele Miklós: Egy vallásóra a predestinációról
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 418 ama szava: „önerőnkből mitsem tehetünk". A nevelő nem alkotó, hanem csak Isten munkatársa. Az aggodalom mögött van az isteni kegyelem. Mi hát a maradandó gondolat Luther pedagógiájában? Nem fejtette ki következetesen helyes elveit és követelményeit. Melanchthon és még inkább Erasmus volt hatásainak akadálya. Sőt nemsokára halála után maga is tárgya lett a vallásos oktatásnak. Példa rá Mathesius róla szóló prédikációi. Még a felvilágosodás vallásilag sovány idejében sem hiányzott Luther rövid életrajza a vallástani könyvekből. A jelenben 2 típus áll Lutherrel szemben : a római kát. és a humanisztikus pedagógika, amihez újabban még a szocialista, kommunista s a német faji mozgalom is járul. Találóan mondja Heckel: „Az evangélium nem pedagógika, s a pedagógika nem evangélium." De mi ma ez ellentétes állásponton meg nem állhatunk. Luther az, aki ezt az ellentétet áthidalja. Vállain nyugszik egy Spenxer, Francke, Zinzendorf, Salzmann, Pestalozzi, Schleiermacher, Wiehern és Bodelschwingh. Luther pedagógiájának maradandó gondolateleme az a szilárd meggyőződése, hogy a vallás nélküli nevelés nem nevelés. Az atheizmus itt is lelki megnyomorodást és satnyulást jelent. Erre napjainkban élő példa Forster Fr. V., ki vallástalanul neveltetvén, arra az álláspontra jutott el, hogy minden nevelésnek vallásos alapja van, amelyet ő a római kát. egyházban vélt megtalálhatni. S a másik maradandó gondolata Luthernek az, hogy a nevelés művészetében nem technikát, hanem reális valót lát. Ezt ma hivatalos nyelvezeten „existentiális“-nak mondják. A nevelő egyéniségén, s nem annyira a tananyagon vagy a módszeren fordul meg a dolog. Az igazi pedagógiai egyéniség megtalálja a nevelés útját, módját. „Nincs nehezebb munka" — mondja Luther — „mint a gyermeknevelés“, de „nincs annál magasztosabb istentisztelet sem“. (Budapest) Dr. Szlávik Mátyás. Egy vallásóra a predestínácíóról. (VIII. osztály, Apologétika.) (Előző órákon az akaratszabadság problémáját tárgyaltuk s közben felújítottuk azt is, amit mór az egyháztörténelemben a predestinóció tanáról hallottunk. Elmondottuk, hogyan gondolkoztak ebben a kérdésben Augustinus, Luther, Zwingli, Kálvin.) I. Mit mondanak a nagy reformátorok ? Mondja meg N., helyes-e az a beállítás, hogy Augustinus és Pál apostol nyomdokain csak Zwingli és Kálvin vallották a predestínációt, Luther pedig nem ? (Növendék: Nem helyes, mert lényegileg Luther is a predestínációtan alapján állott.) — Mit hallott erről a múlt órákon X? (X: Luther a szabadakaratról szóló tant istentelen tannak nevezte — ímpíum de liberó arbitrio dogma —, és az ember üdvösségének az isteni kegyelemtől való föltétien függését
