Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Dr. Vekerdi Béla: A filozófia a középiskolában
416 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE kolatlan túlzása az egyes szaktárgyak terén, majdnem teljes hiánya a lélektan és filozófia terén: ez ma, sajnos, a helyzet, amelyen csak részben enyhít az, hogy tanáraink a magyar középiskolai tanárt jellemző lelkiismeretességgel és buzgósággal pótolgatják később a hiányokat, ha — talán hajlamaik ellenére — osztályrészekül jutott a filozófia tanítása. És bár a magyar nyelv- és irodalmi előadásokat is minden tanárjelölt köteles hallgatni és tudásáról számot adni: mégis senki sem gondol rá, hogy a matematikus vagy a természetrajz tanára magyart tanítson, akár csak az első osztályban is. Ellenben nem mélyebb előkészület után a filozófiát a VIII. osztályban mindenki taníthatja. Ily körülmények között alig látszik célravezetőnek magasabb óraszámot sürgetni a filozófia tanítása számára, és bevonni esetleg az etika és esztétika filozófiai alapelemeit is a tanításba. Az óraszám szaporítása különben is minden tárgynál mindig nagyon kényes kérdés. Óraszám szaporítása természetesen mindenkor a fölveendő anyag megnövelését jelenti, s egyszersmind más tárgy óraszámának csökkentése árán történik. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy viszont az óraszám csökkentése nem jár a földolgozandó anyag mennyiségének csökkentésével, és részben innen van a tanulandó anyagmennyiségnek az az egészségtelen módon való megduzzadása, ami oly sajnálatos tünet gyanánt jellemzi a mai középiskolát. Ha az elmondottakat helytállóknak fogadjuk el: akkor kettős útat-módot jelölhetünk meg a filozófia-tanítás eredményesebbé tételére. Az egyik, közelebbi teendő: a világnézeti nevelés kérdésében megállapítani legalább is azokat a főbb világnézeti szempontokat, amelyekben bizonyos fokú megegyezés lehetséges. A másik, távolabbi és tőlünk kevésbbé függő: elérni azt, hogy az egyetemen a lélektan és a filozófiai tárgyak, akár a túltengésben lévő szaktárgyak rovására, a mainál jóval intenzivebb módon taníttassanak minden tanárjelölt részére, vagy pedig ezek a tárgyak valamelyik, lehetőleg esztétikai vonatkozású szaktárggyal külön szakcsoportot alkossanak. Tulajdonképpen a filozófia-tanítás kérdése csak egy általános és jól sikerült iskolareform keretében volna igazán kielégítő módon megoldható, mely reform úgy a középiskolára, mint magára a tanárképzésre egyaránt kiterjedne. Síjnos azonban, ez idő szerint ettől alighanem igen távol vagyunk. Bármely iskolatipus sikeres módon való megszervezéséhez elsősorban határozott és helyesen megállapított célkitűzés szükséges. Már pedig még csak azt sem mondhatjuk, hogy pedagógusainknak a középiskolai nevelés célját sikerült kielégítő és egységesen elfogadott módon megállapítani. Mig sokféle eljárásunkat irányító módon fennállhat például olyan gondolat, hogy a középiskola célja az egyetemre való előkészítés, vagy még az érettségi vizsga, ha néha csak tudat alatt lappangva is, nevelő eljárásunkat befolyásoló tényező lehet: addig csak egy távoli jobb jövőbe vetett reménykedéssel várhatjuk, hogy olyan reform fog megszületni, amely az értelmi, erkölcsi és testi fejlesztés harmóniáját nemcsak hangoztatja, hanem csakugyan meg is valósítja. Dr. Vekerdi Béla,
