Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Dr. Vekerdi Béla: A filozófia a középiskolában
412 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mumot. a filozófiai tanítás számára, s itt a protestáns iskola nem ejtheti ki kezéből a sürgetés előjogát, mert erre kötelezi múltja és, ha nem akarja hátraszorulását maga elősegítni, jövője. Tankó Béla. A filozófia a középiskolában. A régi tanterv még szerényen csak filozófiai propedentikáról szólott, és a VIII. osztályban heti 3 órát adott ennek a tantárgynak. Az 1924. évi tanterv széleskörű kiterjesztéssel már „filozófiáról" beszél, de csak a humán-gimnáziumban hagyott meg 3 órát, a reálgimnáziumban kettőre redukálta az óraszámot, míg az 1926-i tanterv úgy a humán-, mint a reálgimnáziumban eredetileg 2-ben szabja mega „filpzófía" heti óraszámát. Ha elfogadjuk azt a felosztást, amit Pauler Ákos nyújt „Bevezetés a filozófiába" c. munkájában, hogy t. i. „Logika, etika, esztétika, metafizika és ideológia képviselik a filozófiai alaptudományokat, vagyis összegük az, amit tudományosan filozófiának nevezünk" : úgy a régi tanterv elnevezését kell helyesnek tartanunk. A filozófia körébe tartozó tudományágak közül csak a logikát öleli fel a tanterv. A lélektan maga már szaktudomány, mely a filozófiának csak bevezető tudománya. Napjainkban egyre jobban előtérbe nyomul mindenfelé az a törekvés, hogy az iskola a maga neveltjeinek minél egységesebben és erőteljesebben kialakult, határozott világnézetet nyújtson. Nem utolsó renden vélik erre alkalmasnak éppen a filozófiát, sőt vannak, akik ily szempontból kifejezetten a legalkalmasabbnak tartják. (Ez a felfogás nyilvánul meg közelebbről pl. Weiner Gyulának a Szemle f. évi szeptemberi számában közölt cikkében,) Kétségtelen dolog, hogy a filozófia teljesebb körű tanítása kiváló alkalmat nyújtana arra, hogy elősegítsük bizonyos határozott világnézet kialakítását, és az is aligha képezheti vita tárgyát, hogy erre a középiskolát elhagyó ifjúnak valóban szüksége lenne. A kétség csak ott merülhet fel, hogy miután ténylegesen nem filozófiát, hanem csak lélektant és logikát jelöl meg a tanterv a tananyag felosztásában: ez a szűkebb kör alkalmas-e arra, hogy jelentős mértékben hozzájáruljon a tanuló világnézetének kialakításához? Azonban ez a kérdés is jelentőségét veszíti amellett a kétségtelen tény mellett, hogy a világnézet kialakítására szolgáló lehetőségek a tanítás keretében még annyira sincsenek kihasználva, amennyire ezt a tanterv által kiszabott mai keretek megengednék. Magában a lélektanban is számos alkalom kínálkozik, azonban rendesen megállunk azoknál a határoknál, amelyeknél már ténylegesen kezdetét vehetné az ifjúság világszemléletének kialakításába való erősebb és igazi beavatkozásunk. Nincs módomban e helyen állításomnak részletesebb igazolását adni, vagv részletesen fejtegetni, hogy mért van ez így. Inkább csak
