Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Tankó Béla: A középiskolai filozófiai oktatás elveihez
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 41Í tését, nyugodt lelkiismerettelfcnézhet vissza munkájára. De ez azt teszi, hogy meg is kell tennie ezt a végső, összefoglaló egységesítést, — éppen ez a végiggondolás természetes célpontja. Közelebbről pedig "az van’ebben a célban kifejezve, hogy a középiskola is tartozik elvezetni diákjait odáig, ahol megvilágosodik a filozófiai elmélkedést megkoronázó felismerés jelentősége, melyet az a tétel fejez ki, hogy két nagy kérdésre oszlik a valóság és az élet értelmének egyetlen problémája: hogy mi a valóság természete és mi az értéke. Azaz, hogy végső fokon az érték magyarázatában tetőződik a világmagyarázat és a középiskolának nincs miért húzódoznia ettől a befejezéstől, hiszen erre utalja egész műve, mert nem tesz egyebet nyolc esztendőn át, mint hogy segíti diákjait átélni ezeket az értékeket, hogy aztán a végén öntudatosítsa is bennnök a fogalmi tisztázás véglegesítő erejével világformáló jelentőségüket. Hogy a középiskola ezt mindjobban felismeri, annak örvendetes bizonysága — egyebek közt — a Weiszer Gyula cikke Szemlénk idei januári számában, amely mindenek fölött az érték problémáit teszi a filozófiai tanítás tengelyévé ; akkor lehet aztán az általa"jhelyesen megjelölt részletekre, melyekről tapasztalatai szerint alig van valami ismerete az intelligens középosztály fiainak is, melyek pedig a világnézet kialakulásában fontos alapfogalmak szerepét játszák, (mint: materializmus, szociálizmus, létezés, stb.) — hiteles választ adni, mert hiszen ezek a törzsfogalmak alapjában véve valamely értékelést fejeznek ki, s hogy lehetne igazán érteni őket az érték és értékelés alkatának ismerete nélkül ? Ezért talán szabad itt a személyeskedés vádja nélkül megemlítenem, hogy örömömre szolgál a Weiszer elismerése a Böhm Károly középiskolai tankönyvének azon átdolgozásáról, melyben ezt a nevezetes kérdést a mai terjedelem által megszabottan legalább beiktatni megkíséreltem a diákok érdeklődésébe ; lelkes tanár, akinek szívbeli ügye a filozófia tanítása, könnyen hasznosíthatja tanulságait az összes problémák belső kapcsolatának feltüntetésével, Talán a Weiszer által kifogásolt „stílusbeli hiányok“ sem akadályozhatják komolyan a könyv ilyen irányú hatását, ha a tanár — amint másképpen el se lehet képzelni — ceruzával a kezében tanít, azaz szüntelen kapcsolatot teremt a könyv, diák és maga közt mindezek által a diák és a tárgy közt, egy-egy átvezető megjegyzés, vagy megvilágító értelmezés által, főleg pedig a tanulóból kiváltott kérdésre adott válasz által. Itt azonban egy új tényező mered ránk nyersen, kérlelhetetlenül. Minderre a komoly munkára egy esztendő, amennyi ma ki van szabva, fájdalmasan nem’elég. A filozófiai gondolkozásmód, vagyis egyszerűen a tudományos, azaz önállóan gondolkozni tudó és szerető habitus kialakításához mai iskolai rendszerünk úgyis gyötrelmesen kevéssel járul hozzá; ennek a hiánynak pótlását a filozófiától várni, hogy egy temérdek külső szempont (vizsga!) által megkurtított és folytonos izgalmakban tartott tanulási időszak alatt megcsinálja a világ legképtelenebb csodáját, naiv hiedelem volna. Ebből azonban az következik, hogy a középiskolának’vissza kell harcolnia a két évnyi régi időt, mint mini-
