Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Tankó Béla: A középiskolai filozófiai oktatás elveihez
410 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ösztökélő problémái nyiladoznak a kiváncsi szemek előtt. Minden ismeretág ismeretei egy-egy törzsfogalomba tömörülnek, s a legnagyszerűbb élmény az, hogy mindenik magán túl utal, még mélyebb gyökeresebb fogalmakra; a törvény, vagy az ok fogalma csak úgy, mint pl. a tragikum vagy az erkölcs fogalma, s a középiskolai filozófiai okattás sokszor hangoztatott módszeres elve, hogy t. i. a filozófikum ott van minden tárgyban, nagyon komolyan vehető és veendő gondolat, csak egyet követel: embert a dologra, akiben megvan az igazi tudós lelkűiét, nem középiskolai tanár volta ellenére, hanem éppen ennek lényegéül, — és éppen ez a filozófiai lelkűiét: a valóság alkatának és isteni világrendjének megismerése iránti, önmagáról elfeledkező, tiszta theorétikus vágy. Ebből új erővel világosodik meg a régi tétel, hogy a középiskolai filozófiai oktatás nem egy embernek, a filozófia tanárának munkájától függ, hanem az egész középiskolai munkától, annak mértéke és — jutalma, mert nem kisebb eredmény kristályosodik benne, mint az önálló gondolkozni tudás jellemalkotó biztositottsága, — ha ugyan a középiskola tudományos jellemét mindazzal a kötelezettséggel, amit a theória felséges értelme magában rejt, nem akarjuk elsikkadni engedni a soffőr-bálványozás mai eszelős ájuldozásai korában sem. Azt merem hinni, hogy ebből a kultúrszédelgésből a legbiztosabb és leghívebb kisegítő barátunk éppen a végiggondolás komolyan vétele lesz. Hogy ez a munka természetesen a filozófia tanárától várja a befejezést és betetőzést, arra nem kell szót vesztegetni. Öt is természetesen segíti célja felé a hagyományosan felölelt két filozófiai tanrészlet (lélektan és logika) minden rendre kidolgozott törzsfogalma. Az értelem, érzés, akarat, mind ilyen törzsfogalmak, csucsfogalmak, ha szabad a német kifejezést utánozni; de amíg összefognak egy csomó tényt, tovább is utalnak. Még inkább ez a logikai fogalmak szerepe, akár magukban tekintjük, akár úgy, amint érvényességüket minden ismeretben azzal illusztrálják, hogy az eddig tanultakból hozzák fel a kézenfekvő evidencia próbáit. Mikor a logika ezt teszi a diákok eddigi tapasztalataival, nemcsak elszigetelt egyes tényeket világít meg, hanem a legpompásabb módszeres bizonyságát adja annak, hogy a tudás alkata követeli, de egyben lehetségessé is teszi, hogy addig ne érezze magát kielégítve, amíg néhány végső fogalom összetartó kapcsai közé oda nem helyezi az ismeretek folyton tisztuló, de folyton bizonyosabbá is váló rendszerét, —■ amíg el nem jut ama végső elvekhez, melyeket a görög arché-nak nevezett el s amelyet természettől fogva elsőnek, logikai alapnak, elvnek mond a mélységesen szép magyar szó. Ahol pedig a végiggondolásnak meg kell állania, a végső pontok nyilvánvalóan nem lehetnek számosak, — a hegylánc ormai egy vagy. egynéhány csúcs végső befejező körvonalaiban tetőződnek. Ilyenekül kínálkoznak az igaz, jó és szép egyetemes és ezért örök végső fogalmai. Ha a középiskolai filozófiai munka meg tudja éreztetni, hogy az ember összes csúcsfogalmai, melyek értelmet és értéket adnak az életnek, erre a háromra utalnak, ezekben nyerik meg a maguk értelmét és jelen-
