Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Anyagi gondok
406 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE írhatnék a magyar középiskolai tanárság e helyzetéről tragikomédiát. Mert lehet ezen nevetni is, de könnyhullató szemekkel, amúgy magyarosan : sírvavigadni Tudom, hogy a laikus közvélemény könnyen azt fogja mondani • a tanárok megint panaszkodnak; pedig először is, mondja a közvélemény, ha más tisztviselői ágazattól levontak a fizetésből 10—12 °lo-ot, akkor egészen természetes, ha a tanároknál is megteszik ' ugyanazt : másodszor, ha hetenként 4 órával többet dolgoznak a tanárok a mainál, abba csak nem fognak belehalni és ha más közalkalmazott kibírja ja negyvenévi szolgálatot, akkor miért ne bírná ki egy tanár ? Kedves Közvélemény, származtál légyen bár magas vagy alacsony helyről, szörnyen tévedsz. A tanárok fizetését bizony legalább az alsóbb kategóriákban megkímélhették volna a csökkentéstől, hiszen a tanárok fizetése az elmúlt másfél évtized alatt jelentékenyen elmaradt a többi, hasonló képzettségű tisztviselői-ágazatok fizetése mögött. A világháború előtt mindig azt követeltük és nagyjában el is értük, hogy az elsőfolyamodású bírákkal, tehát a törvényszéki bírókkal legyen egyenlő fizetésünk. S hol vagyunk ma ettől? Ma általánosságban a középiskolai tanár 35 évi szolgálat után majdnem ott végzi, ahol az újonnan kinevezett járásbíró kezdi. Vagy más példák: a debreceni ref. gimn. igazgatója ugyanannyi fizetést kap, mintha tanár maradt volna, tehát egy 17 osztályos 900 növendékű intézetet ingyen vezet, holott ugyanakkor több vidéki mezőváros járásbirósági elnökének méltóságas címe és legalább másfélszer annyi fizetése van; a pápai ref. gimn. igazgatója pedig éppen kevesebbet kap díszes állásában, mert maradt a VII. 1-ben, holott mint tanár előlépett volna már a VI. 3-ba; a debreceni ref. gimn.-ban a 8 helyettes tanár közül egyik, 7 év óta szolgál oklevéllel s még csak távoli reménye sem lehet egyelőre arra, hogy rendes tanár legyen belőle, stb. Tehát kedves Közvélemény, a kinevezés, az előléptetés, a megbecsülés, mondjuk így: az adás mértéke nálunk kisebb, mint más szerencsésebb csoportjainál a tisztviselőknek, ebből pedig csak néminemű igazságossággal és logikával is az következett volna, hogy az elvétel mértéke is kisebb legyen, mint másutt. Pl. a helyettes tanároktól nem lett volna szabad levonni semmit. Az előbb említett helyettes tanár, akinek felesége és 2 kis gyermeke van, a levonás előtt havonként 134 pengőt kapott fizetésben, de most csak 120 pengőt kap: kérdem, annyira koldus a magyar állam, hogy erre a havi 13 pengőre is rá van szorulva? Még ha 1000 helyettes tanár van is összesen nálunk, még akkor is az a 13.000 pengő megszerezhető máshonnan, nem a lyukas zsebekből: tessék csak az álláshalmozásokat megszüntetni és a havi fizetéseket (mindenféle járulékot, pótlékot, napidíjat, jelenléti jegyet, kiszállási költséget, stb. stb. beleértve) maximálni, pl. úgy, hogy ebben az ínséges világban semmiféle közvagy magánalkalmazott ne kaphasson többet, mint a miniszterelnök. Állítom, hogy ezzel a két intézkedéssel feleslegessé válnék az, hogy nyomorgó emberektől és családoktól vegyünk el néhány pengőket ugyanakkor, mikor másoknál felesleges ezreket hagyunk meg.
