Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 9. szám - Rácz Lajos: A háromszázéves Janua
368 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE az oktatásügy szolgálatában és így nagyobb befolyást gyakorolt volna az általános műveltség emelésére, előbbvitelére, mint a Comenius Januá-ja. Comeniust a nyomorúság, a száműzetés tette pedagógussá: egyfelől népének, a cseh-morva Testvérgyülekezetnek üldözése, sanyargatása 1627-től fogva arra késztette, hogy népe erkölcsének, vallásának megmentése, fenntartása érdekében egy pedagógiai rendszeren elmélkedjék (így született meg a Didactica Magna) és népiskolai tankönyveket írjon — másfelől a lesznai száműzetésbe vonulása (1628), a lesznai gimnáziumban vállalt tanári állása a latin nyelv oktatását állította érdeklődésének előterébe. E kérdés vizsgálata, a latin tankönyv tervezgetése, miközben a tanítás és tanulás könnyítésén, eredményesebbé tételén is törte fejét — vezette arra a fölfedezésre, hogy a nyelv oktatását össze kell kötni a tárgyi világ megismertetésével, mert a dolgok és szavak közt rokonság áll fenn. Magától jutott-e Comenius erre a gondolatra, vagy Bodinus Didacticá-ja, Ratke elve s Baco bölcseleté vezette-e reá?, ma már nem lehet eldönteni, mert hisz' nem ő volt az első, aki ezt az eszmét fölvetette. Ez a gondolat egy másikra vezette, arra, hogy oly latin nyelvkönyvet szerkesszen, mely bizonyos rendben minden dolgot, tulajdonságaikkal és hatásaikkal együtt, felöleljen és megfelelő szavakba, kifejezésekbe öltöztessen, — így a dolgok summáját és a nyelv egész műhelyét egy könyvben, egymással párhuzamosan adja elő. Erre vonatkozólag a Didactica Magna-ban a következőleg nyilatkozik : „A nyelvek tanulása haladjon párhuzamosan a dolgok tanulásával, főkép az ifjúkorban, hogy t. i. épannyit tanuljunk a dolgok, mint a szavak megértéséből és használatából. Ebből következik: nem kell a szavakat a dolgoktól elkülönítve tanítani, hanem csak, amint egybekötve itt vagy amott vannak, ezt vagy azt művelik.“1 Meg van győződve felőle, hogy a szók és dolgok párhuzamos tanítása megkönynyítí majd a latin nyelv megtanulását, amire az iskola főcélja az akkori idők felfogása szerint irányult. Erősen hiszi, hogy az általa tervbe vett eljárás mellett, növendéke kevés idő alatt meg fogja tanulni a latin nyelv elemeit és azután sikerrel fog az auktorok olvasásának nekifogni. Nem szabad neki csupán szót tanítanunk, tekintet nélkül a dologra, melyet az jelent, hanem éreztetni kell vele az állandó kapcsolatokat a név és a tárgy közt, közelebb kell vinni az iskolát az élethez, meg kell ismertetni a tanulót a dolgokkal és azok használatával! Elhatározza hát, hogy ír egy kis könyvet, mely egymagában az egész nyelvet és a dolgok egész körét magába foglalja (concinnare Libellum, qui unus totam Linguam, totumque Rerum complexum contineret . . . Opera Didactica Omnia, pars I., p. 249—250) és a nyelvek és minden tudományok Seminariuma (Seminarium linguarum et scientiarum omnium) nevet viselje. „Reméltem, úgymond, hogy ki fogom tudni azt dolgozni s úgy véltem, az csekélyebb terjedelmű lesz, mivel minden dolgot — sorban, egymás után — csak egyszer akartam meg-1 Comenius Nagy Oktatástana, ford. Dezső Lajos (1896), p. 162.
