Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 9. szám - Rácz Lajos: A háromszázéves Janua
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 367 Tárgyilagosan szólva tehát, Ady korszakos értéket tárt fel meglátásaival az ő sajátos egyéniségén át kitermelt módszerével és ha vannak keserűségek, melyek belőle kibuggyannak, akkor ne felejtsük el, hogy becsapták előtte az ajtót és ő... ő vérző szívvel is megmarad magyarnak, a nagy magyar fájdalom egyénileg tragikusan álélője és halottja. Életéről és haláláról nagy vonásokban kell szólni az iskolában, amint szólunk a Stürmlerekről — az ifjú Goethe kortársairól, vagy Petőfi utánzóiról; vagy Baudelaireről, Verlaíneről, a nagy Kemény Zsigmond és Honoré Baizac fekete kávéjáról, Tóth Béla gyengéjéről, Goethe pezsgőjéről stb. Említsük csak Márk Twaint is, ki a nikotin rabja volt és utóbb is ebbe a mérgezésbe esett. Még a filigrán Mozartot is, kit a neki pazarul kínálkozó és mohón élvezett életörömök vittek a lángész túlfeszített munkája mellett még jóval a negyvenen innen a sírba. De ne mellőzzük akkor Siena büszkeségét, világhírű festőjét: Sodomát, az angol Wilde Oszkárt sem. Fel kell még sorolnunk egyebek mellett, az ifjúság kedvencét: May Károlyt, „mondják" rablóvezér volt, Jack Londont, az „állítólagos“ kalózvezért és mindenekfölött a világbajnok Shakesperet, ki fiatal korában vadorzásért huszonötöt szenvedett el a deresen. Fordítsuk komolyra a dolgot. Az ókorban módszeresen idézték elő a látnoki mámort a Pythia papnőiben és birodalmak keletkeztek és vesztek szavára. Ezzel a felsorolással — amely csak azért történik jobb meggyőződés ellenére, mert kritikaszterek kényszerítenek rá — a test esendőségére mutatunk csak: bár ebben a társaságban sincs Ady éppen rossz helyen. Az ő gyengéje ezek mellett nivellálódik és teljesen elveszti rikító színezetét. Esendő volt földi hüvelye, mint mindenkié, betegsége inkább szánakozást érdemel, mint Ízléstelen kiteregetést, amint azt némely kritikaster teszi esztétikai megértése alacsony színvonalának a palástolására. Találóan mondja Szabó Dezső, hogy a párisi Notre Dame kathedrális nagyszerűségének az élvezését nem zavarhatná, ha az egykori tervezője élete folyásáról valami emberi gyarlóság derülne ki. Ady tipikusan magyar sorsú költő, neki is több jutott a szenvedésből, mint az örömből. A szenvedés koszorúját és a művészet pálmaágát teszem sírjára. (Budapest) Dr. Mohr Győző. A háromszázéves Janua. Az újkor felderülte, tehát jó 400 esztendő óta — a Bibliát és a „Krisztus követését" leszámítva — nem volt könyv, mely több nyelven és több kiadásban látott volna napvilágot, mely hosszabb ideig állott volna — részint eredeti szövegjében, részint átdolgozott alakjában —
