Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom

30 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE takoztak ki, akármennyire is áltatjuk ezzel magunkat, de múltja már is van. Máris szükséges, hogy megihlesse lelkünket azok lelkének melege, kik kiválaszíatásuk szerint felvették a küzdelmet, elsekélyesedett egy­házi életünk megújulásáért. Ezek közé tartozik Victor János. Először az elvek tisztázódására volt szükség. Athatóbb logikájú, ragyogóbb dialektikáiú. az evangéliumi idealizmus mélységesebb rajongóját és egy­ben vaskosabb realistáját pedig kívánva sem kívánhatta volna egyházunk az elmúlt évtizedben, mint éppen Victor János. De mégis jobb cím ez : „Térj magadhoz drága Sion.“ E klasszikus szavakban nemcsak nyelvtanilag, de eszmeileg is van valami jövőre utalás. E cím sajtóbeli közleményeket takar, melyek megírására múló jellegű időszerűségek adtak okot, de mégis alkalmiságukból — bátran jósolhatjuk — nem fognak veszteni még vagy száz évig. Arra a hitre pedig, amely e könyvnek lapjairól foglyul ejti a lelkünket és az ebből a hitből táplálkozó intellektualizmusra mindörökre szüksége van egy­házunk vezéreinek és közkatonáinak egyaránt. Pontosan ennek a könyv­nek a lelke — amely Istennek Lelke — művelte egyházunk első meg­újhodását is Déváin és Szegedin keresztül és azóta is Medgyesi Pál és Szenei Molnár és Szíkszai György stb. által. Ennek a könyvnek szem­pontjai irányadók lehetnek még hosszú időkön által, mert ezeknek a szempontoknak talaja az evangélium és a való élet. ,,Térj magadhoz drága Sion!“ Ezzel a könyvvel is jobban, ezzel is közelebb az örök dicsőség felé. Isten arra szánta e művet. (Mezőtúr) Tóth Dezső. Ifj. Krug Lajos: Tüzek a végeken. Selmectől—Sopronig. Meg­jelent vitéz Tóth Alajos könyvnyomdái műintézetében. Sopron, 1930. 228 oldal. A világháború szomorú vége és a szerencsétlen forradalom az ezeréves határokat is feldúlta s furcsa tüzeket gyújtott a lelkekben. Tisztító tüzzé ez csak Nyugat Magyarországon lett. Ennek világosságára a győztes hatalmak is felfigyeltek. Másutt megfojtott mindent a tehetet­lenség hamuja, megvetették lábukat az új, éhes urak. Legmerészebb álmaik beteljesedtek. A nyugatmagyarországi felkelés azonban meg­mentette Sopront és környékét. A tárgyalt kérdés az egész országot érinti, mert minden magyar­nak kincse az ifjúság, mely életét áldozta Sopron megmentéséért s minden magyarnak kincse a város. A „Tüzek a végeken“ előszavát Fekete Zoltán, a bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola volt rektora, írta. A selmeei főiskola történetének legszomorúbb és legizgalmasabb darabja a megírás vezérfonala; ezt az intézményt is sodorták a széle­sebb mederben kavargó események. Az író lendületesen, könnyen vezeti a tollat. Szép nyelvünk gazdag képanyagát nagy megérzéssel használja fel a festésre. Előadása a gyorsan gördülő eseményekhez illő, nem terjengős. Ihlet, majd a jogos keserűség hangja szól belőle, nyílt, szókimondó, másutt könnyekig megható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom