Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Dr. Kónya Sándor: Tapasztalatok az angol nyelv reálgimnáziumi tanításában
PkOTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 221 feldolgozása, a nyelvtani anyag megbeszélése, összefüggő tartalomelmondás) jónak mutatkozó módokról összefüggően, részletesebben szóljunk. Néhány megjegyzést azonban nem hagyhatunk el. Az új anyag előkészítésénél minden eszköz és mód igénybe veendő, amelyet a saját élmény, a tanulók cselekvő közreműködése, a gyermeki eleven akarat érvényesülése, gondos szemléltetés nyújt. Az első leckében az iskolai szerek, a tanterem tárgyai nyújtanak kellő közvetetlen szemléltetést. A második leckében még az olyan, első tekintetre komikusnak látszó eljárást sem kell mégvetnünk, amely egyik gyermeket az apa, a másikat, ha leányok is vannak, az anya, megint másokat a fiú, leány, nagyapa, nagyanya, nagybátya, nagynéne szerepében lépteti fel. Az „étkezés“ben játék-evőeszközök, asztali szerek félhasználása, az „idő“-ben angol naptár, földrajzi olvasmányokban térképek, képek, képeslapok bemutatása, gabonának, gyümölcsnek, ha csak lehet, természetben való szemléltetése elevenséget, derűt, örömöt, lendületet ad, cukorral adja be a keserűt, nem fárasztó, nem túlterhelő, eredményben biztos és élő. A szavaknak bizonyos fokig gépies tanulásától nem lehet eltekinteni. Azokat a helyes kiejtésig való olvastatás után „feladjuk“, és mindig számon kérjük. E számonkérésnek azonban a régi stílusú összevissza, angolról-magyarra, magyarról-angolra történő kérdezés csak rövid és kicsiny része. Nagyobb része az élettel teljes, eleven, vonzó módon történő megrögzítés, begyakoroltatás. Az ismert szókincs segítségével minden új szót mondatba foglalunk s így beszélgetünk. Ezáltal a különálló, igazán holt szavak azokban a vonatkozásokban való megéléssel, amely vonatkozásokban más szavakhoz állanak, élőkké válnak, színt nyernek, mindenkori elvontságuk érzékelhetővé lesz. Ezzel a beszélgetésben való gyakorlás is újabb módot talál. Életet nyernek a szavak azáltal is, hogy kapcsolatba hozzuk őket más nyelvekkel, megkeressük közvetlen eredetijüket a mi növendékeinkkel a németben és latinban. Továbbá megkeressük a velük rokonértelmű, ellentétes jelentésű és rokonalakú szavakat; ezáltal a jelentés tudatosabbá, biztosabbá, a finomabb árnyalatok érzékelhetőbbekké, világosabbakká lesznek. Időnként az egy csoportba tartozó, egy gyökérből származó szavakat is összeszedjük. Az ilyen módon való szókincs-gyarapítás, szótanulás, szórögzítés egyúttal kellemes és hasznos szellemi tornának is bizonyult; a bennük, különösen a rokonalakú szavakban előkerülő szójátékok pedig azt a derűt is szolgálják, amelynek minden órán ott kellene ragyognia a tanteremben, hogy a tárgy vagy a tanár ne nehezedjék az órán a tanulók lelki világára, kedélyére s ne nyomja azt agyon. Szigorúan meg kell követelni a minden esetben kifogástalan hangsúlyozást, mert jó angol fülre kellemetlen a rosszul hangsúlyozott szó vagy mondat. A hangsúlyt legbiztosabban szótanulás alkalmával magán a szón, tehát nem előre betanult szabályok útján, sajátítják el. S ha a helyes hangsúlyozás állandó követelése mellett a hibák kijavítását egy esetben sem mulasztjuk el, ha magunk is kifogástalanul hangsúlyozunk, el érjük a tanulók jó hangsúlyozását is. Az itt adható rendszeres
