Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Dr. Kónya Sándor: Tapasztalatok az angol nyelv reálgimnáziumi tanításában
228 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE összefoglalás-félét nyújtja az V. osztályos tankönyv mindjárt az elején, de mi csak a VI. osztályban a nyelvi tények rendszeres összefoglalásakor térünk oda vissza. A nyelvtani ismeretek biztosításában nagy segítség a latin és német nyelvi iskolázás. Üj jelenség az angol tanulás körében kevés van (progressive form). A legtöbb nyelvtani ténykedés alig szorítkozik másra, mint a régebben tanult formáknak új, de a régivel gyakran rokon szellemű tartalommal való kitöltésére. Ha az alsó négy osztály nyelvtani képzettsége megfelelő, semmi nehézség sincs az angol nyelvtan megtanulásában. Ha azonban a tanulók nyelvtani ismeretei az angol nyelvnek némettel és latinnal való érintkezési területein fogyatékosak, jónak bizonyul a latin és német nyelv tanárai figyelmének a felhívása a fogyatékosság megszüntetésére. S ha ez nem volna lehetséges, az angol nyelv tanára jól teszi, ha maga pótoltatja a hiányokat. Ezért a kis oldalcsapásért gazdagon kárpótol a tanításban ezáltal elérhető könynyebbség és biztosság. A nyelvtani előkészítés során a tanuló az V. osztályban, mint eszközt, mint kísérőt, megismeri a kifejezés- és mondatszerkesztés legegyszerűbb formáit úgy, ahogyan a tankönyvben található. De elkerülhetetlen jegyzetfüzetben megrögzíteni több olyan nyelvi tényt, amelyet a könyv külön tudnivalóként nem jegyez meg, de amelynek tudatossá tételére szükség van, s nemtudása beszédben és írásban mindig kisértetni fog. (Magyartól eltérő ínterpunkció, many-much, very-much, mint nyomosító szavak, one mint névmás, that mint birtokképző -é, a szász és prepoziciós genitivus szórendje stb.) A VI. osztályban a nyelvi tények rendszeres összefoglalásakor azok legnagyobb része már ismeretes, itt a kibővítés és rendszerezés munkáját végezzük. De itt is mindig a példa az első, ebből vonjuk le a világos szabályokat. Csak általános érvényű tényeket és szabályokat taníttatunk be. Fontos elv, hogy bármennyire gyakorlati is nyelvtanulásunk, így benne az ösztönszerűségnek nagy tere nyílik: a tudatot soha, még leggyakorlatibb beszélgetésünkben sem szabad kikapcsolni, annál kevésbbé a nyelvtan adatainak a megrögzítésében. Aki ezt teszi, a nyelvtani ismeretek szerzése által nyújtott formális képzést s nyelvérzékfejlődést kockáztatja. A nyelvtani ismeretek induktiv úton való fokozatos megszerzése és rendszerezése sohasem mutatkozott tehernek. Csekély mennyisége miatt azok lehető kifogástalan tudása mindenkitől megkövetelhető, annál inkább, mert az órán megérthető és megtanulható, otthon csak ismétlésére van szükség. Vérré azonban csak a folytonos ismétlés, újabb előfordulások alkalmával a tanórákon a figyelemnek újra ráfordítása által válik. Az is tanácsos volt, hogy a nyelvtani ismereteket a VII— VIII. osztályban időnként felélesszék. Könyv és nagy nekikészülődés nem kellett hozzá; az ismeretek nem mentek veszendőbe, csak elő kellett őket kaparni a tudatküszöb alól. Az oktatás minden lépésében elvi szempont, hogy lehetőleg minden szó és beszéd angol legyen. Azonban az anyanyelv beiktatása nem mellőzhető, bármennyire próbáltam és szerettem volna is mellőzni.