Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Dr. Kardeván Károly: "Megjegyzések a készülő középiskolai tanterv német részéhez"
222 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE készséget adhat tanítványainknak, mellyel német környezetben könnyen megszerzik a beszédképességet. Tanítványaink, akik Goethe Iphigeniáját szótár segítségével lefordítják (direkt úton nyolc év alatt ugyan meg nem közelítenék) s az írásbeli érettségi magyar szövegét visszaadják német nyelven, a német főiskolákon igen jól megállják helyüket s egy év múlva meglepően biztos beszédkészséggel térnek vissza. Ezzel szemben évtizedek alatt sem tanulják meg a magyar nyelvet azok a nyelvmesterek, sőt nyelvtanárok sem, akik idegenből szakadtak hozzánk s a magyar nyelvet direkte sajátították el s nem nyelvtani fokozatossággal összeállított olvasmányok s nyelvtan alapján. Jól tudom, hogy a direkt tanítás sem akarja a nyelvtant kiküszöbölni, sőt szerzőnk nagyon helyesen magyarul kívánja taníttatni, a fenti példák ellentéte mégis igen jellemző és tanulságos. Megjegyzem itt, hogy. a német nyelvtannak német nyelven való tanításához sokan ragaszkodnak, kik maguk dehogy is tanulnának pl. angolt angol nyelvtanból; ismeretlent ismeretlennel. A felsőbb fokon is teljesen fölösleges szókinccsel terheljük meg tanítványainkat, ha németül mondatunk el velük nyelvtani szabályokat. A kis óraszám mellett kár erre az időt pazarolni. Az írás-olvasást pedig szerzőnkkel ellentétben a gót betűkkel szeretem kezdeni. Amíg a latin betűk teljesen ki nem szorítják a gót betűket, ezek ismeretét már a kezdő fokon mélyen be kell vésni, bármennyire ellenszenvezünk is velük. Kis tanítványaink pedig szívesen és elég könnyen tanulják az új betűket, s mikor az ríj hangokat új jelekhez fűzik, egyelőre nem találkoznak azzal a nehézséggel, hogy a régi jeleknek új értéket kell tulajdonítaniok. A zavar kevesebb lesz. Szerzőnk azt is felpanaszolja, hogy az első osztályban a tanulók hiányos magyar nyelvi ismeretei mellett az új nyelv a magyar helyesírásra és a magyar nyelvérzékre zavarólag hat. Intéző körökből annak a szükségességét is hangoztatták, hogy mielőtt az idegen nyelv tanításához fognánk, egy félévig a magyar nyelvtanban tájékoztassuk a tanulókat, Egyik felfogáshoz sem tudok csatlakozni. Nekem az elemiből a középiskolába kerülő tanulók nyelvtani készültsége ellen nincs panaszom. A tövábbépitésre pedig az idegen nyelv a legalkalmasabb. Mindenki, aki magyar és németet egy osztályban tanít, tudja, mennyivel könnyebb a nyelvtan iránt a német órán érdeklődést kelteni, mint a magyar órán, Az eredményes magyar nyelvtantanítás mennyivel nagyobb művészet, mint a német! A német tanításnál a cél látása, a szükség érzete hajtóerők, míg a magyar ianításnál ezek hiánya gyakori s lankasztóiag hat. Magyarul úgyis tudok — gondolja a diák. — S a nyelvérzék romlása a német nyelvtanulásnál ? Gyakori tapasztalat, hogy a csak magyarul beszélőre, a németben gyenge tanulóra könnyebben ragad rá mindenféle germanizmus, mint arra, aki németül is tud, mert az összehasonlításban rögtön kiveti az idegen elemet. Néha túlságos aggodalmaskodásában a természetesen megegyező kifejezésmódot is kerüli s valami tősgyökeresen magyarnak képzelt primitívségbe téved. Az idegen nyelv akkor rontja a nyelvérzéket az iskolában, ha a tanár
