Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Dr. Kardeván Károly: "Megjegyzések a készülő középiskolai tanterv német részéhez"
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 221 társalgási órákon is napról-napra meggyőződünk róla, hogy mindaz, amit le nem írtunk, javarészt elveszett az emlékezet számára. Ne vakítson el senkit sem a Berlitz-iskolák esetleges sikere. Itt nagyobbrészt felnőttek s mindenesetre olyanok tanulnak, akik el akarják sajátítani az idegen nyelvet. Ezt minden diákunkról nem mondhatjuk. A figyelemkeltés, érdekessé és érdemessé tétel módszerei mellett a kényszerről nem mondhat le a szülő és az iskola és aki ennek az ellenkezőjéből indul ki, az szélmalomharcot vív az élet realitásaival. Tudomásul kell venni, hogy vannak bőségesen ianitványaink, akikből kitűnően képzett emberek fognak válni, ha az iskolai órákon nem képesek is mindent felfogni s otthoni tanításra szorulnak. Az otthoni tanulásra pedig mindenkinek szüksége van. A tanulás nem játék, hanem bizony kemény munka. A Berlitz-iskolába járók jó része is megriad tőle s abbahagyja a tanulást, mihelyt a kezdet sikerei után nagyobb nehézségek előtt áll. Az írás-olvasás nélkül tanított német órákra a diák nem készülhet, ha pedig hiányzott az iskolából, az anyagot pótolni nem képes, — mily joggal követelhet tehát a tanár tudást tőle? Egy alkalommal kiemeltem már (Az új német tankönyvek elébe, Orsz. KTEK 1925—26), hogy a direkt módszer nyugtalanságot, bizonytalanságot visz bele a tanításba, mert a tanulónak nem ad módot arra, hogy otthon teljesen elkészüljön az órára s a szorgalom háttérbeszorításával a nyelvtehetségnek ad előnyt. A direkt módszer jelszavával készült, alapjában véve módszertelen könyveink között egy sem volt, mely rendszeresen felépítette volna a maga anyagát s mindegyik tele volt ugrásokkal, melyek eredménytelenné tették a tanítást. A szerzőnktől súlyosan elítélt latin nyelvi módszer a német tanításban nagyobb sikereket ért el. Előttem teljesen világos, hogy a beszédgyakorlatok útját is csak a nyelvtani fokozatosság jelölheti ki az iskolai tanításban (v. ö. dolgozatomat : A német tanítás nyelvtani menete, Orsz. KTEK, 1930). Ne felejtsük el, hogy a Berlitz-módszer 6—7 tanítvánnyal ér el sikert s ez a létszám az iskolában meg nem valósítható. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a nyelvtanulás az iskolában elsősorban eszköz az újabb írók műveinek biztos nyelvtani ismereten alapuló megértésére s ezzel a német szellemi életben való tájékozódásra, — mint a Tanterv előírja. A német nyelvnek szóban és írásban való használata a második cél. Sándor Bence rámutatott arra, hogy mindebben voltaképpen többféle a cél, mint első pillanatban látszik s a sok cél éppenséggel nem előnye tanításunknak. Tapasztalatból szerzett meggyőződésem, hogy a beszédkészség az iskolában csak igen kis mértékben érhető el, tehát nem szabad rá nagyobb súlyt vetni, mint amilyet az irodalmi tájékozottság, nyelvtani és fordító készség elérése megenged. Nem egyszer kiszámítottuk már, hogy nyolc év alatt mennyi beszéd jut egy tanulóra. Nevetségesen kevés. Igaz, hogy az ember akkor is tanul idegen nyelvet, mikor más beszél, de bizonyos az is, hogy ez a paszszív nyelvtudás csak akkor válik aktívvá, ha az ember maga beszél. A középiskolai német nyelvtanítás olvasmányok alapján, a nyelvtan általánosító szabályaival, szókincs szerzésével oly kétirányú fordító
