Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Soós Béla: Az Orsz. Ref. Tanáregyesület 1931. évi közgyűlése
214 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE lasztatott. Az új elnököt S. Szabó József meleg szavakkal üdvözölte, mire ő lelkes éljenzés közepette a következő beköszönő szavakat mondotta: Méltóságos Társelnök Úr! Tisztelt Közgyűlés! Mindenekelőtt hálásan köszönöm a Társelnök úr üdvözlő szavait és köszönöm főleg a Tisztelt Közgyűlés többségének azon bizalmát, mellyel csekély személyemet az ORTE elnöki állásával megtisztelte. Valóban megboldogult Dóczi Imre elnöki széke igen súlyos örökség. Magam részéről már hónapokkal ezelőtt megmondottam és meg is írtam, hogy az egyesületünk ma élő tagjai közül bárkit ültessenek is ide, az, a Dóczi Imre kivételes egyéniségéhez mérten és viszonyítva csak „törpe epigon“ lesz. Ma is vallom ezt változatlanul és természetesen hirdetem ezt „urbi et orbi“ legelső renden magamról. Éppen ezért azon idő alatt, míg e tisztséget viselni fogom, nem is gondolok egy pillanatig sem arra, hogy néhaivaló nagy elnökünket próbáljam utánozni, az ő szerepébe kívánjak beugrani vagy magam beletalálni. Én csak magamat adhatom és fogom adni, úgy, ahogy körülbelül 25 év óta a magyar tanári közélet fórumán forgolódom. E negyedszázad alatt akár közvitézi sorban, akár kisebb vagy nagyobb tisztségben, mindig harcoltam legjobb tudásom és erőm szerint általában véve a magyar közművelődés érdekéért, közelebbről: a magyar református középiskolák és a magyar református tanárok szellemi és anyagi előremeneteléért. Ezt ezután is megteszem, amíg bírom és tehetem. Más, részletesebb programmot adni az idő előrehaladottsága miatt nincs módomban, de különben is 2 évi időtartamra, egyesületünknek alapszabály szerűle g megállapított célkitűzése és három évtizedes hagyománya mellett ezt teljesen feleslegesnek is ítélem. Egyet azonban mégis kiemelek. A harc, mely ezt az elnökválasztást megelőzte s amelyet nem indítottam, csupán kényszerűségből állottam és sohasem szítottam, hanem inkább csillapítom igyekeztem, remélem, most már megszűnik és elül. Én magam jó példával igyekszem előlhaladni az egyetértő békesség ápolásában. Azokat pedig, ha — amit nem hiszek — véletlenül lennének ilyenek, akik ezt a tusázást tovább akarnák folytatni, itt a Tisztelt Közgyűlés színe előtt kell mindnyájunknak előre felelősekké tennünk e kultúregyesület békés életének feldulásáért, az alkotó munka meggátolásáért. Itt sem én, sem más nem fontos, hanem csak egyesületünk tisztes célja és eredményes megvalósítása lényeges egyedül. Erre kell mindnyájunknak kezet fognunk és nem egymás ellen küzdenünk, hanem egymás mellett dolgoznunk. Mert higyjék el nekem, hogy a magyar ref. tanügy olyan válságok felé sodródik, ahol mindenkinek éreznie kell a maga kötelességét, tehát mindnyájunknak ki kell állni az áradást védő gátra, ha azt nem akarjuk, hogy a feltámadó elemek mindent elsodorjanak és a mélységbe temessenek. Ezek után még egyszer megköszönve a belém helyezett bizalmat, az ORTE elnöki székét elfoglalom.
