Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Soós Béla: Az Orsz. Ref. Tanáregyesület 1931. évi közgyűlése
álO PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE És éppen azért, mert Borsos Károly az egyetemes protestáns tanárság eszményeinek ilyen hordozója, tudjuk, hogy igazában nem is búcsúzunk most tőle. Más munkakörbe lépett át hivatalos pályáján, másképpen fog ezután munkálkodni lapunk érdekében, de kétségkívül munkálkodni fog. Minden személyi változás szükségképpen bizonyos gondolati irányváltozást is jelent, de a veteres coloní áldott örökséget hagynak maguk után. És ha némelyek a régi, fájó mondásból a búcsúzás keserűségét érzik csupán, gondolják meg: homo novus-nak lenni csak a húsos fazék mellett könnyű és szégyenletes, ám eszmék harcát tovább folytatni, égő sebeket — a mások sebeit! — önként átvállalni, ehhez bátorság is, hit is szükséges, Ez feladat — nem is a legkönynyebbek közül való. Bizonyára ő tudja ezt legjobban, s azért hisszük, hogy neki lapunk és egyesületünk továbbra is olyan kedves munkamezeje marad, ahol találkozik valamennyiünkkel a közös eszmény szolgálatában. Ezzel a reménységgel gondolunk a jövőre. A múltból úgy néz felénk Borsos Károly, mint rendíthetetlen bizalmú jövendőmondó ; a jelenben úgy ismerjük, mint fáradhatatlan harcost; a jövendőben reménységünk szemével mindig hűséges szövetségesnek, komoly jóakarónak, igaz barátnak látjuk. Soós Béla. Az Országos Református Tanáregyesület 1931. évi közgyűlése. Egyesületünk május 26. és 27. napján tartotta meg 25. közgyűlését, mégpedig meghívás hiányában, székhelyén, Debrecenben. A gyűlésen résztvett kartársak ellátását részint magánosok vállalták magukra, részint Debrecen sz. kir. városa, a ref. kollégium és a ref. egyház szívessége tette lehetővé. így a külső keretek mindenképpen méltók voltak a nagyszámban megjelent tagok várakozásához. Idegenek szemeivel nézve talán a kedélyesség hiányzott ez alkalommal; de ennek egyik legfőbb oka a debreceni tanárságot különösen mélyen megrendítő gyászos tragédia, mely Debreczeni Ferenc kartársunkat éppen pünkösd vasárnapján ragadta ki az élők közül. Egyébként is kissé más volt a gyűlés lefolyása, mint ahogy évek óta megszoktuk. Határozatok, állásfoglalások ezúttal hiányoztak a gyűlésről, nyilván azért, mert elnökségünk csonka lévén, nem készíthetett elő nagyobbszabású akciót semílyen irányban. A didaktika elvi és gyakorlati problémáinak tárgyalása a szakosztályok üléseire szorult, mivel a közgyűlés tárgysorozatát Dóczi Imre elhúnyt elnökünk emlékének szentelt felolvasások töltötték ki, A vallástanárok szakosztálya Lie. Rácz Kálmán pápai vallástanár
