Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Tankó Béla: Bőhm Károly emlékezete
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 173 hogy a világmagyarázat tényezői közül össze sem hasonlíthatóan nagyobb fontossága van a tapasztalatot végző alany funkcióinak, mint az általa megformált tárgy tartalmi vonásainak, mert a végső pont, ameddig ama tartalmi vonások értelmét visszafelé lehet nyomozni, maga is éppen az alanyban van. A Böhm filozófiája az elkerülhetetlen tapogatózások után, melyek közt a maga egyéni látásmódjának érvényesülését fáradhatatlan munkával kidolgozta, Kantnak ebben a felszabadító tettében találta meg a maga eredtető csiráját és éltető alapelvét. És minthogy a Kant tanának igazán középponti és termékeny elvét ragadta meg, azért tudta a kriticizmus alapelvét továbbfejteni és a benne rejlő nagyszerű magyarázó erőt egységesebben, rendszeresen és olyan kérdésekre is alkalmazni, ahol a Kantra visszamenő bölcselők egy része problémát se lát, mint pl. az értékelmélet kérdésében, ahol Natorp élete végéig a kérdés felvetését is kicsinyelte. Bőhmnek egyetemes és mindent meghatározó kérdése mindenütt ez: a tapasztaló szellem minő alkata és funkciói magyarázzák az ember tényleg bírt tapasztalatát: a tudományos, erkölcsi, vallásos, művészi tapasztalatot? Ez az uralkodó érdek van kifejezve abban a fogalmazásával is figyelmet keltő kijelentésében, hogy az emberben hovatovább mindinkább a művész kezdte érdekelni, aki a maga világát megalkotja. (Axiologia, előszó.) Minő fogásokkal teszi ezt a szellem abból az egyetlen közvetlenül adott valamiből, amit az inger egyetemes ismereti fogalma alá foglal a magyarázat, de amely ingert már a szellem által feldolgozotton vesz tudomásul az ember? Mindenütt ezeknek a funkcióknak fölkeresése a Böhm nagyszerű tette. Ezeket nyomozza végig a világkép megformálásának és megértésének végtelenül finom szövedékében, ahol a kategóriák neve alatt kutatott végső tényezők egyszerű értelmezésében tetőződik a korszakos kutatás, amely az új kanti irányok akármelyikével versenyzik az alapelv tiszta megtartásában és módszeres kivitelében egyaránt, eredményeinek hódító egyszerűsége pedig belső igazságát jelenti az olyan bonyodalmas és nehézkes rendszerekhez képest, mint pl. a Cohen dodonai, sőt talmudi homályossággal sejtelmeskedő tanai (a Logik
