Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 4. szám - Megjegyzések
162 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE nek, mely tulajdonképpen megilletné; az új nyugdíjasok pedig 40—50 százalékkal többet kapnak, mint a rangban, fizetési osztályban, szolgálati időben teljesen azonos régi nyugdíjasok. Hol van ennek elfogadható magyarázata? Miért kap egy régi nyugdíjas (1927 előtti) tábornok annyi nyugdíjat, mint egy ma nyugalomba vonuló ezredes ? Miért kapja a főreáliskolai tanár az 57 százalékát annak a nyugdíjnak, melyet egy ugyanazon szolgálati évvel és fizetési osztállyal ma nyugdíjba menő kollegája kap ? Teljesen érthetetlen azon közöny, mellyel ezt az igazságtalanságot az állam annyi kérés, panasz, felháborodás ellenére kezeli. Annyi mindenre van pénz! A folyton üresnek hangoztatott olajos korsóból annyi mindenre cseppen is, csurran is; de hogy ezt a kettéosztást megszüntessék, hogy ennek az igazságtalanságnak véget vessenek, arra nem telik? — Nem ok nélkül emeljük fel újra a szavunkat. Ezekre a visszásságokra, súlyos igazságtalanságokra már többször rámutattunk. Hogy most — a költségvetés tárgyalása idején — ismét felhívjuk a figyelmet erre a fájó, égető sebre, annak oka egy kis ötsoros hír. A Neue Freie Presse bejelenti ugyanis, hogy az osztrák kormány a költségvetésbe három és félmillió schillinget állított be, amely összeggel a régi és az 1927 óta nyugdíjazottak között levő különbséget megszünteti. A koldusnak kikiáltott Ausztria ime! követi Csehszlovákia példáját. A szűkös viszonyok ellenére is tudott pénzt szerezni, mert megvolt benne az akarat, a jó érzés; az igazság szava megértésre talált Ausztriában ! A régi nyugdíj ások epedve várják az igazságos eljárást! Faragó Bálint. 3 3. A másodlat vagy másod-példány kiállítására abban az esetben van jogosultsága az igazgatói hivatalnak, ha az eredeti elveszett. Erről a záradék szövege is megemlékezik. Ügy gondolom, ez a régibb időkből maradt rendelkezés nem felel meg többé a mai időknek. A Tanulmányi Értesítők miatt nem küldhetik be a tanulók az eredetit, mert, sok hivatalban az a szokás, hogy nem küldik vissza az okmányokat. így egyszerre több évi bizonyítvány veszhet oda, melyeknek pótlása sokszor körülményes, mindig költséges. Már pedig családi pótlék, ösztöndíjak, pályázatok stb. stb. miatt elég gyakran felmerül annak a szüksége, hogy másod-példányt kelljen kérnie a tanulónak. Itt jön a nehézség! Az igazgató sem általános erkölcsi okokból nem mondhat olyat, ami a valósággal biztos tudomása szerint ellentétben áll; sem nevelői okokból nem szabad olyat állítani, amiről a tanítványa is kétségtelenül tudja, hogy valótlan. Viszont szülőknek, tanulóknak rendkívül fontos érdeke követeli, hogy ne tagadjuk meg a másodpéldány kiadását. A fennálló rendelkezések szerint pedig csak azt lehetne tenni. Megkerüli egyikünk-másikunk a kínos dilemmát azzal, hogy nem írjuk oda a záradéknak az eredeti elvesztésére vonatkozó részét. Ám akkor kitesszük annak a tanulót, hogy a másod-példányt valamelyik skrupulázus hivatal visszautasítja s ezzel esetleg károkat
