Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 4. szám - Megjegyzések
161 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE állami segélyezés mai módozatához való ragaszkodásával csak a protestáns felekezeti iskolák fenntartását teszi lehetetlenné, ellenben más felekezetek számára, kedvezőbb anyagi helyzetüknél fogva, az iskolafenntartás lehetősége továbbra is fennmarad s így az a jogállamban lehetetlen helyzet áll elő, hogy Magyarországon egyes felekezeteknek módjukban lesz iskolákat fenntartani, másoknak ellenben nem lesz módjukban. Már pedig ha az állam a felekezeti iskolák engedélyezésének elvi álláspontjára helyezkedik, akkor nem elég jogot adnia a felekezeteknek iskolafenntartásra, de a fenntartás lehetőségét is biztosítani kell számukra; a jog megadását olyan feltételekhez kell kötnie, amelyek teljesítése minden felekezetnek módjában áll. A tiszántúli egyházkerület indítványa az iskolafenntartási jog megadásának feltételéül azt jelöli meg, hogy az iskolafenntartók viseljék iskoláik összes dologi kiadásait. Ezt olyan feltételnek kell elismernünk, amelynek teljesítésére minden életrevaló felekezet képes kell hogy legyen. Amelyik felekezet ekkora áldozat meghozatalára sem hajlandó azért, hogy saját iskoláiban a saját szellemét, a saját világnézetét propagálhassa, az nem érdemli meg az iskolafenntartási jogot; mert nem tekinthető életképes felekezetnek az, amely híveit ekkora áldozat meghozatalára sem bírja lelkesíteni. Életképtelen felekezetek mesterséges tenyésztése pedig nem lehet feladata az államnak. A magyar állam mostani vallásfelekezetei olyan tiszteletre méltó múlttal, a magyar kultúra, a magyar nemzetnevelés terén olyan hervadhatatlan érdemekkel dicsekedhetnek, hogy velük szemben az államnak nem lehet más kötelessége, mint hogy fennmaradásukat, fejlődésüket, iskolafenntartói jogaik gyakorlását, egyenlő és méltányos feltételek alatt lehetővé tegye, biztosítsa. Ezt a kötelességét kell most a magyar államnak teljesítenie azzal, hogy a lehetetleneknek bizonyult felekezeti iskolafenntartói kötelezettségeket lehetséges, mindegyik felekezet által teljesíthető feltételekkel helyettesítse. Szeretjük hinni, hogy ref, egyetemes konventünk kellő nyomatékkai fogja felhívni államkormányunk figyelmét e kötelesség teljesítésére. Jam ardet Ucalegon. Videant consules! Borsos Károly. 2. A nyugdíjasok ügyét teszi szóvá olykor-olykor a Pesti Hírlap. A f. évi március hó 25-i számában ezeket írja: „A tisztviselők, tanárok stb., szóval: az úgynevezett fixfizetésűek jövedelme mindig nagyon szerény volt és a küzdelmes napok felhőin csak a nyugdíj fénysugara tört át. Szinte elképzelhetetlen az, hogy amire valaki 35—40 éven át folytatott tisztességes munkával rászolgált, amire kis jövedelméből hűségesen fizetett, amire tehát a jogot megszerezte, annak jó részétől egyszerűen elüssék. Általános volt a felhördülés, a kétségbeesett tiltakozás. A szerencsétlenek hiába mutogatták sebeiket. Az enyhítő balzsamír helyett egy újabb rendelkezés éket vert a nyugdíjasok táborába, két részre osztotta őket és így lett régi nyugdíjas és új nyugdíjas. A régi nyugdíjas még ma is 30—40 százalékát kapja annak az összeg-
