Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 107 jelöltet emlegették, holott ezen gyanúsításnak kétségtelenül ellent mond, hogy Perényi semmit sem tett pártja megszervezése érdekében, pedig ilyen fontos lépést két ellenkirállyal szemben csak alapos előkészítés után leheteti' volna megvalósítani, sőt midőn látta, hogy személye és politikai állásfoglalása még zavarosabbá tenné az amúgy is bizonytalan közállapotokat: visszavonult a közszerepléstől. Politikai pártfordulásait a török iránti határtalan gyűlölet, Szapolyai politikájának tehetetlensége és hazája egyesítése érdekében való fáradozásai teszik megérthetővé. Mohács után Szapolyai pártján volt, de János király balfogásai és különösen a törökkel való szövetkezése miatt elfordult eddigi urától és Ferdinánd hűségére tért. Midőn azonban az ország egyesítését az sem tudta megvalósítani, hogy legalább megkímélje nemzetét a folytonos törökháborúk borzalmaitól, ismét a török természetes szövetségese, a nemzeti király felé fordult és tevékeny részt vett azokban a tárgyalásokban, melyek a nagyváradi szerződést eredményezték. E szerződés t. i. legalább papíroson kilátásba helyezte a jövőben az ország egységének helyreállítását. Ezek a pártfordulások nem magyarázhatók anyagi haszonleséssel, hiszen már Szapolyai megválasztása előtt nagy kiterjedésű birtok ura volt, majd bizalmas állások viselője lett János udvarában, melyeknél többet Ferdinándtól sem remélhetett. Jóllehet ellenségei ócsárolták, de jellemtelenségére konkrétumokat sohasem tudtak felhozni. Ezt az állítást talán legjobban igazolja az a körülmény, hogy midőn Buda ostroma után Ferdinánd, akinek az érdekében harcolt, elfogatta és elzáratta, az ellene felhozott vádak mind oly kézenfekvő valótlanságon alapultak, hogy bármennyire szerették volna is, nem lehetett az árulás vádjával megbélyegezni és tárgyi bizonyítékok hiányában nem merték országos törvényszék elé állítani. Vitézségét még ellenségei is elismerték, merészségének és vakmerőségének tudható be, hogy kétszer került a török nagyvezér fogságába, bátorságának már a mohácsi csatában és a török elleni harcokban többízben tanujelét adta. Ezekből az adatokból szinte kidomborodni látszik Perényi egész egyénisége, s ha még hozzávesszük a protestáns hithez való ragaszkodását, akkor elmondhatjuk, hogy Tárczy Árpád mindazt elmondta, ami a jelen körülmények között Perényiről megtudható volt. E szerző munkájáért csak elismerést érdemel, a mű elejétől végig érdekes olvasmány, stílusa is kifogástalan, kifejezései találók. Talán egyetlen tévedése, hogy a 172. oldalon Ferdinándról azt állítja, hogy mindent el fog követni a trón megszerzéséért, holott helyesebb lett volna a trón „megtartásáért“ szót használni, mivel akkor Ferdinánd már meg volt koronázva. Egynéhány sajtóhiba benthagyása zavarólag hat (Kazinczy Dorottya?, az esethez — portréján?), egyébként gondosan felhasználta az idevonatkozó bő irodalom jelentékeny részét, sokat merített a kútfőkből, nagy haszonnal forgatta a későbbi feldolgozásokat, sőt a legújabb irodalmat is. (Karcag) Dr. Soós Adorján.
