Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
108 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Vitéz Veszprémi Dezső: tali és széchiszigeti dr. Thaly Kálmán életrajza. Ií. kötet. A Vutkovich-díjjal jutalmazott pályamű. 1931., Budapest. 173. 1. Apostol nyomda. A Prot. Tanügyi Szemle 1928. évfolyamában ismertettem e munka I. kötetét s most jelent meg II. kötete. Az első részében A szülőfalu, a diákévek, Thaly mint teológus,, szerkesztő és költő, végül mint tanár és kezdő történetíró került bonckés alá; a II. részben úgy mutatja Thalyt, mint a honvédelmi minisztérium tisztviselőjét, aki ott volt a honvédség megszületésénél s reábízták azt a nem kis feladatot, hogy magyarrá tegye ismét a katonai nyelvet. Thaly a legnagyobb buzgalommal és ismert munkaerejével fogott a feladathoz. Tudta, hogy akkor válik magyarrá a katonai nyelv, ha műszavai magyarok s ha a szavak kapcsolata s a nyelv szerkezete magyaros. Ilyen elvek alapján iparkodott vísszamagyarosítani katonai nyelvünket, a régi korból szedett műszavaiból szép műszótárt alkotott. Nyelvészeti és másirányú elfoglaltsága mellett történetkutató munkásságot is fejtett ki. 1872-ben adja ki Adalékok a Thököly- és Rákóczikor irodalomtörténetéhez c. két kötetes munkáját. A kurucvilág költészetének termékeit 1860-tól kezdve kutatja, gyűjti s 12 esztendő múlva merészelt csak kilépni velük a nyilvánosság elé, szóról-szóra alkalmazva a horatiusi „nonum prematur in annum“ elvet. Betegsége miatt hagyja el a minisztériumot s Pozsonyba vonul vissza „pihenni“. Ez a pihenő a legtermékenyebb korszaka életének. Itt rendezte sajtó alá az Archívum Rákócziánum IV—X. kötetét, melynek I—III. kötete már előbb megjelent. Ügyesen méltatja Veszprémi azt a hangyaszorgalmat, mellyel Rákóczi, majd Bercsényi levelezéseit több kötetben összegyűjti. Érdekes és nagybecsű gyűjtemény ez, olyan műgonddal és szeretettel szerkesztve, amelyet a Codex Diplomaticusban is hiába keresnénk. Bercsényi igazi alakját ezek a levelek mutatják be legpontosabban. Az igazi kuruc valóságos típusa ő. Nem véresszájú, vastagnyakú, de ügyes, eszes, puritán magyar, önfeláldozó barát s a fejedelem rendíthetetlen híve. — Követte az Archívum Rákócziánum X. köteteként Vak Bottyán levelezései, majd Rákóczi Ferenc ifjúsága és Ocskay László. Ez utóbbi munkájával kapcsolatban a 80. lapon ezt írja Veszprémi: „Thaly a trencséni ütközet elvesztését is Ocskay fondorlatainak és árulásának tulajdonítja és ezt a gyanúját erős érvekkel is támogatja." Markó Árpád ellenben a Magyar Szemle 1931. X. 1. számában, Történelmi átértékelés a hadtörténelemben c. alatt ezt írja ugyanerről a tényről: Thaly K. az 1708. aug. 3-i trencséni csatáról írt különböző tanulmányaiban többek közt Ocskaynak tulajdonítja a vereséget, aki szerinte nem tudott, mert »nem akart« idejében a fejedelem segítségére sietni és a császáriaknak elárulta a csatát megelőző táborozás és csatarend adatait. Ha körzőt veszünk a kezünkbe, a rendelkezésre álló eredeti kuruc levelek és a bécsi Kriegsarchiv okmányai alapján is bebizonyíthatjuk, hogy Ocskaynak hajnali 2—3 óra között kellett volna elindulnia tartózkodási helyéről, hogy reggel 7 órára odaérhessen . .. Ezt a csatarendet pedig Ocskay
