Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 3. szám - Fejér Lajos: A szovjet orosz középiskolák
96 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE kíváncsibb, kandi természetűbb hírlapírók meg tudnak röptében is sok mindent figyelni, az ő jelentésükre mégsem igen lehet építeni. Jóval többet érnek ennél maga a szovjetvilág szolgáltatta közvetlen bizonyítékok, föltéve, hogy ezek nem hivatalos propaganda szolgálatába vannak állítva. Ilyenek a nagy elterjedtségnek örvendő lapjaik, a Pravda, Izvestia, a miniszteri leiratok, rendeletek, maguk a középiskolai tantervek, hozzájok készült utasítások, órarendek, pedagógiai gyűlések, amint ezeket M. Dugard francia tanárnak a Revue Univers. 1929. évi 8. számában foglalt hasonló tárgyú cikke felhasználja. Pótlásul azonban a teljesebb és tisztább kép kedvéért jónak látom felhasználni azt a magánértesültségemet is, amelv hosszabb ideig kint időző orosz hadifogoly ismerőseim mindenkép megbízható előadásán, alkalmi közleményein, tájékoztatásain nyugszik. Érdekeltségtől nem zavart, elfogulatlan, tárgyismerettől támogatott megfigyeléseiknek, úgy gondolom, érdemes lesz itt teret nyitni, amint következik. A középiskolába járó növendékek száma az 1915. évi statisztikai adatok szerint 729.000-re tehető, ami bizony egy 140 millió lakosságú országban igen kevés. A főiskolát a hallgatók nagy része külföldön végezte, a főiskolai hálózat kifejlődése azért oly elmaradott. Habár az állam évenként 60 középiskolát alapított és a magániskolák száma is egyre gyarapodott, ez még nem volt elég. Míg az elemi oktatást ingyen élvezhette mindenki, addig a középiskolai tandíj kb. 40—60 rubelig ment s osztálykülönbség nélkül belehetett iratkozni. Ösztöndíjak bármily szép számmal voltak, a szegény tanulóknak csak igen csekély részét tudták ezek kielégíteni. A mai Szovjetoroszországban az oktatás tantervei és módszere egészen az uralkodó osztály érdekeit szolgálják. Az új kormány még 1918-ban megállapította az iskolának egy új fajtáját — munkás iskola néven —, amelybe a növendékek a gyermekkert (kisdedó) elvégzése után kerülnek. Ennek az iskolának két foka van : az első 4, a második 5 osztályból áll. Elvégzése a főiskolai felvételre jogosít. Az iskola bizonyos autonómiát élvez, kivált közigazgatás tekintetében, főkép akkor, ha az illető helység (város vagy község) saját költségén tartja fen. Autonómiáját az iskola, jórészt együttes (kollektiv) igazgatóság útján gyakorolja kifelé p. u. választásokon, gyűléseken, értekezleten stb.; ez az együttesség a tanárokból, valamennyi alkalmazottból (ideértve a segédszemélyzetet) áll és ha kell, mindannyiszor képviselőket választ vagy egyszer s mindenkorra jelöl meg ilyeneket. A másik ilyen közigazgatási szerv az iskolai tanács, amelynek feladata a tanítás-menet, az iskolai rend, a tantestület ellenőrzése. Tagjai a tanárok, a szülők, az egyes osztályok tanuló képviselői, esetleg a közoktatásügyi bizottság kiküldöttjei. Az önkormányzati elv alapján minden egyes iskola kidolgozhatja saját tantervét a helyi körülmények számon vételével. Az iskolák a második fokon mind a politechnikai irányok, mind a kulturalapok szerint igen különbözhetnek egymástól; így felölthetik
