Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 5. szám - Dr. Zoványi Jenő: A sárospataki iskola a 16. században
174 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE pácsi István, a lelkészi hivatal mellett vezette az iskolát is, és ez okvetlen így történt a megelőző évben is elődjével. Van adat rá, hogy segített magán, ahogy lehetett. Szikszainak már említett másik gyászbeszéde, t. i. az, amelyet sógorának, Balsaráti Vitus Jánosnak a temetésén tartott, előadja, hogy ez mint tanítványa Kopácsinak, némi részt vett a tanítás munkájában, de még csak nem is segédtanítói (collaborator) állásban, hanem műkedvelőképpen. Ez 1551-ig, ennek külföldre meneteléig tartott így. Mindenesetre akkor kellett aztán különbre változnia a helyzetnek, mikor elfoglalta Perényi Gábor a sárospataki tizedet, amely aztán nem csupán arra volt elegendő, hogy másodlelkészi állást szintén szervezzen, esetleg már ekkor kettőt', hanem arra is, hogy az akkori követelményekhez képest megfelelően ellássa az iskolát.1 Az ilyen módon fejlesztett iskolának lelkészi hivatalt nem viselő rectorai közül keveset ismerünk névszerint. Thúri Farkas Pálról tudjuk, hogy körülbelül 1558-tól vagy 1560-ig vagy 1561-ig ebben az állásban működött. Ha 1560-ig, akkor lehetséges, hogy egy évig a sárospataki tanárként néha szintén említett Ceglédi Ferenc töltötte be ezt a hivatalt, melyet ekkor Szikszai Fabricius Balázs foglalt el. Neki 1564-ben kellett azt elhagynia, mivel Perényi Gábor ekkor nem tűrte meg birtokain a helvét irányúakat. Hogy két év múlva, még ennek életében mégis visszatérhetett oda, az valószínűleg annak a magatartásának tulajdonítható, melyről Sculteti Severin elismeréssel jegyezte föl, hogy mennyire nem exponálta magát. Másrésztről talán az a körülmény is elősegíthette ezt, hogy már akkor kilátásban lehetett sógorává létele a Perényi udvari orvosának, a már említett Balsaráti Vitus Jánosnak, amennyiben ez bizonyára bírhatott némi befolyással a gazdájára. A sárospataki protestáns iskola életében nagy jelentőségűvé lett a Szikszai visszatérte. Magasabbrendű iskolává fejlesztése, melyet némelyek pusztán találomra, bármely hiteles vagy legalább valószínű adat támogatásának a legtökéletesebb hiányában 1550-re tesznek, az ő nevéhez és munkásságához fűződik. A halálára tanítványától, ki egynek közbevetésével utóda is lett, Kassai Császár Györgytől Wittenbergben tartott emlékbeszéd1 * 3 több ízben utal erre, elmondván, hogy „ő tette tekintélyessé és nevezetessé ez iskolát"3, — hogy „gimnáziumát a nehezebb tudományok bőséges fejtegetésével gazdagította és ugyanazokhoz a tudományokhoz ékesszólásának nagy dicsőségével csatolta a theologiai szaknak teljes fényét“4, — és hogy a theologiai tudományok bővebb felkarolásának tervével foglalta el újra a sárospataki igazgatói állását s 1 Szinyei Gerzson (A sárospataki ev. ref. egyház templomairól 4. 1.) szerint csak 1576-tól működött ott több lelkész (t. i. protestáns), holott ő maga ugyanazon a lapon közli Miksa király említett szabadalomleveléből az említett részletet, melynek legelső szavai az egyház „ministereiről“ szólnak, akik tehát 1572-ben is többen voltak egynél.- Sem Szombathi, sem a Révész szerinti „második s harmadik kéz“ nem ismerte. ' Oratio de vita et obitu . . . Basilii Fabricii Szikszoviani. Wittenberg, 1577. A. ij. levél, 4 U. o. K. levél
