Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
118 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE jellemábrázolásáról már műveinek néha túlságos részletes ismertetése között is enged meg magának némi kitérést, amit bízvást elhagyhatott volna, mert nehézkessé teszi ez a visszakeresés, hogy írónk egy-egy tulajdonságáról teljes képet nyerjünk. Jobb lett volna az említett jellemvonásokat megfelelő gyűjtőcímek alatt összesíteni; ezek azonban olyan lényegtelen hibák, amelyek az összhangot a legkevésbbé sem zavarják. Maga a szerző említi, milyen nehéz dolog volt eligazodnia az egymásnak ellentmondó adatok közt, melyek Gárdonyiról forgalomban vannak, sok megbízhatatlan adattal is találkozott, jóllehet majd mindegyik szerző a személyes érintkezés hitelességére hivatkozott. Futó Jenő tebát az író fiához, dr. Gárdonyi Józsefhez fordult s életrajzát a tőle kapott hiteles adatok nyomán állította össze s az teljes is, pontos is. Hogy a „láthatatlan ember'1 lelki képét minél szemléltetőbben tegye láthatóvá, felkutatta szívós igyekezettel a nagy könyvtárakban és könyvkereskedői forgalomban ma már nem kapható Gárdonyi műveket is. Részletezte ifjúkori zsengéit a legfontosabbaktól a kevésbbé fontosakig, bár az ő szemében nincs lényegtelen adat, s annyira elfogult vonzódással kezeli írója minden ténykedését, hogy ő maga is kénytelen első humoreszkje magyarázatául odafűzni: „különösebb figyelmet csak annyiban érdemel, mint minden, később naggyá lett írónk legelső szárnypróbálgatása ..." Nem tudom, felróható-e hibául az, hogy a legkritikusabb helyzetben nem nyilvánítja ki őszintén saját véleményét, hanem idézi más kritikáját. Arra is gondoltam, hogy talán ezzel is fokozni akarja a kijelentések hitelességét, értékét: nem én mondom ezt, e sorok szerény írója, hanem más kiváló szakembereknek is ez a véleménye s én örömmel azonosítom velük magamat. Túlzott szerénysége kiütközik Előszava minden mondatából, mikor „szerény művéről" beszél, vagy mikor ezt mondja: „hogy ezen sokoldalú vizsgálódás nyomán sikerült-e a „láthatatlan ember“ lelkét láthatóvá tennem, annak eldöntése nem az én feladatom. Jó lélekkel állíthatom, hogy ebben a tekintetben is lelkiismeretességre törekedtem s talán sikerült is egyben-másban célhoz érnem ..." Megnyugtathatjuk: sikerült, mert teljesen tisztán látja s világosan láttatja Gárdonyi értékeit, gyengeségeit és sok olyan Gárdonyi vonást ismerünk meg munkájából, amiről addig sejtelmünk se volt, életrajzi adatainak teljessége sem utolsó érdeme. Legegyénibb megállapítása és bizonyítása Gárdonyi teozófikus világfelfogásáról szól, amit végigvonultat egész tanulmányán. Világnézetéről, alkotó művészetéről, humoráról, amely talán a legsikerültebb és legmélyebb, mind egy-egy kis filológiai értekezés keretében szól, amelyek maguk is önálló tanulmányoknak tekinthetők, értékes alkotások. Stílusa világos, szabatos, folyamatos és tudományosan komoly, éppen ezért talán nem eléggé színes, nem eléggé élénk. Könnyen tudja gondolatait kifejezni, de ez nem az újságíró könnyedsége s természetessége. Megállapításai helytállók, bár, mint említettem, nem ártott volna,
