Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
114 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE hogy miként fejlődik a gyermek rajzkészsége a két-három esztendős korban megkezdett firkálástól a környezetének (alakoknak) vázolásáig, sőt esetleg azon túl is. Rámutat arra az érdekes jelenségre, hogy a gyermek rajzolási vágyának legkedveltebb formája az emberi alak ábrázolása. Kezdetben rajzain a fej dominál, abból indulnak ki az összes végtagok. Csak később tanul meg látni és észreveszi, hogy a fejet és lábakat törzs köti össze. Az oldalnézetből való ábrázolás már több értelmet igényel. A gyermek későbbi érdeklődése az állatvilággal kapcsolatos rajzolásra mutat. A környezetében élő állatokat rajzolja sokkal primitívebb módon, mint pl. az emberi alakot. Csak fejlettebb fokon találkozunk növények, virágok ábrázolásával, mikor a gyermek már az iskolában tanul róluk, majd a körülötte levő tárgyak keltik fel figyelmét. A második részben az író nagyon helyesen megállapítja, hogy a mai rajz és művészeti pedagógia a fősúlyt a könyvekből merített ismerethalmazra helyezi, ezzel pedig eltompítja, vagy megöli a gyermek egyéniségét és nem engedi meg, hogy egyéni meglátásaiból fejlődjék ki rajztudása és művészi érzéke. Hogy az író saját szavaival éljek: „ennek a könyvnek a célja pedig az, hogy a művészi rajztanitást a gyermek fejlődő értelmi fokának megfelelő természetes módszer útján ismertesse meg.“ Ismert tény, hogy a gyermek már egész kicsi korában rajzol. Ezeket a kísérletezéseket, firkálásokat nem szabad figyelmen kívül hagyni. A gyermek primitív felfogása szerint készült rajz nem lehet rossz, csak hiányos és ezért tökéletesítésre, korrektúrára szorul. Csak ennek a fontos ténynek a figyelembe vételével foghat hozzá a tanító a rajzpedagógiai neveléshez. Helyes útbaigazítással, irányítással támogatja, sietteti a gyermek rajztehetségének fejlődését. Nem ér célt, ha ezen munkájában a gyermek lelkületének teljesen idegen — vonalak — formák rákényszerítésével tanít, csak ha rávezeti a gyermeket az emlékezetből szerzett ismeretek alapján a természet után való ábrázolásra. Csak fokozatos módszerrel lehet eredményt elérni. Az író szerint helyes volna az elavult rajzpedagógiai módszer helyett a könyvében ismertetett — és sok külföldi államban már bevezetett új alapelvek szerint — az iskolai rajztanításnak újjáalakítása olyan módon, hogy a gyermek és tanító egyaránt örömét lelje benne. A szép müvet szakembereknek melegen ajánlom. (Budapest) Glock Klári rajztanár. Dr. Hegyaljai Kiss Géza: Kossuth. Élet- és jellemrajz. II. kötet. 1930. Ifj. Ludvig István könyvnyomdája Miskolcon. 8. rész. 206. lap. A kötet szerkezete ügyes, mert a szerző jól látja az emigráns Kossuth élettörténeténetében az eseményektől maguktól megadott egységeket. A II. kötetet bevezető V. fejezetben Kossuth törökországi, angliai és amerikai tevékenységét rajzolja, a VI. fejezetben együttműködését Cavourral a krími és az 1859-i osztrák-olasz háború alkal
