Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Koller István: A filozófia lényege és a pedagógiával való kapcsolata
100 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mindenki óhajt feleletet kapni a lét eredete, értelme és célja felől, mindenkit érdekel a kérdés: mi az anyag, mi a szellem, honnan jövünk és hová megyünk ? Kell tehát lenni oly tudományágnak is, amely e kérdéseket rendszeresen tanulmányozza és a positiv tudományok korszerű állása alapján keres reájuk feleletet annál is inkább, mert e kérdések adva vannak lelkűnkben, el nem kerülhetjük őket. Sőt kénytelenek vagyunk valamely állásponthoz csatlakozni, ideálistáknak, materiálistáknak stb. lenni. Lelki szükségesség, mert ezen álláspont befolyásolja és irányítja cselekvéseinket. Mennyire fontos egyéniségünkre élet- és világfelfogásunk, azt tanúsítják a nagy mártyrok, akik meggyőződésükért a halálba mentek. Minden szaktudomány mélyebb kérdései filozófiai kérdések. Sok ember úgy megy el mellettük, hogy ügyet sem vet rájuk. A filozófia szülőanyja a csodálkozás. Oly mozzanatok kötik le a bölcselő figyelmét, amelyek mellett sokan közömbösen mennek el. íme: a növény, hogyan lehetséges, hogy nő? Mi az a hajtó erő, amely a növést eszközli? Mi az élet lényege? Az ily kérdések már a ffílozóiiához vezetnek át. Vájjon a pozitív tudományok mellett van-e azonban még olyan filozófiai tudomány is, amelyre nem mondható, hogy csak véleményeket mond oly dolgokról, amelyekről véglegesen tudni nem lehet semmit sem? Riehl felel erre, midőn azt mondja: „A kutató tudomány mellett van bíráló tudomány, amely a tudás forrásait bírálja és terjedelmét meghatározza..........eszerint az érzéki világnak úgy, ahogy szemléletünk elé lép, nincs létezése, csak feltételes, nem egyéb, mint jelenségek összesége." A tudomány lehetőségének és határainak e kérdését egy tudomány se veti fel, ez a filozófia feladata. A filozófia jogosultságának a kérdését nagyon érdekesen tárgyalja Pauler Ákos. Szerinte a szaktudományok nem elégítenék ki tudásvágyunkat akkor sem, ha összes problémáikat megoldották volna. Itt van mindjárt egy alapvető probléma, amelyhez minden szaktudomány állást kell hogy foglaljon, de nem foglalkozik vele: az igazság természetének kérdése. E kérdéssel foglalkozik a logika. Minden tudomány szükségszerű előfeltétele az igazság fogalma. Ámde az igazság felé törekedni egyúttal kötelesség is. A végső erkölcsi előfeltételeket kutatja az etika. A tudománynak, mint műalkotásnak előfeltételeit kutatja az esztétika. Az igazság, a jó és a szép fogalma a három szükségszerű alapérték, amelynek elismerése nélkül szellemünk mechanizmusa semminemű funkcióra nem képes. A dolgok általános természetét vizsgálja a metafizika; a „dolog“ fogalmát az ideológia. A filozófia tehát a szaktudományok előfeltételeiről szóló tudomány. Ez a meghatározás magába foglalja a metafizikát is. Tökéletesen megoldani a szellemi és anyagi jelenségeket egyik felfogás sem tudja; hajótörést szenved „a tudat levezethetetlenségének a tényén" (Pauler). A tudat első felbukkanásával olyasvalami jött a világmindenségbe, amelyet másból, atommozgásból vagy egyébből kimagyarázni nem lehet. Itt csak két eset lehet: vagy mindennek tulajdonítunk, akármily primitiv formában tudatot, szóval: minden élet, avagy a dualizmus
