Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 8. szám - Megjegyzések
82 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE teni. Már pedig Csonkamagyarország mai helyzete minél erősebb lelkű új nemzedék nevelését követeli. Erős lelkű fiatalokat pedig nem nevelhetnek szegettszárnyú, anyagi gondoktól letört tanári lelkek. A tanároktól elvonható csekély összegért nem szabad eladni a magyar jobb jövő reményét! Adják ezt tudtukra az illetékeseknek a magyar tanárság vezérei! Lehetetlennek tartjuk, hogy szavuk meghallgatásra ne találjon. Borsos Károly. 2. Az iskolai osztályzatokról tartott előadást Budapesten, f. hó 10-én Lietzmann W. göttingeni főigazgató, a mathematikai oktatásügy kiválósága s napilapjaink híradásai szerint megállapította, hogy az iskolai osztályozás mai formája nem tárgyilagos, nem megfelelő. De hogy a bajon hogy lehetne segíteni, erre a kérdésre, a híradások szerint, nem tudott határozott feleletet adni. Ez már hiba. Aki az iskolai osztályozás mai formáját elítélő kritikával illeti, annak kötelessége volna helyesebb formát is ajánlania, határozott indokolással. Hogy az osztályozás mai formája nem teljesen tárgyilagos, azt tudja, azt el kell hogy ismerje minden hozzáértő. Hiszen az osztályzat a tanár egyéniségétől, felfogásától függ. A tanárok egyénisége pedig természetesen más-más s így ugyanazt a dolgozatot vagy feleletet is más-más szemmel nézik s az is természetes, ha árnyalati különbségekkel másként is osztályozzák. De hogy ugyanazt a dolgozatot vagy feleletet egyik 1-essel, a másik 4-essel osztályozza, azt szinte képtelenségnek kell tartanunk. Ha mégis megtörténik, bátran megállapíthatjuk, hogy az osztályozó tanárok valamelyike nem normális gondolkozású, nem tanárnak való. Az ilyet egyszerűen nyugdíjba kell küldeni s meg lesz oldva a kérdés, ki lesz küszöbölve a hiba. Vagyis a nehéznek látszó kérdés egyedüli megoldása az, hogy minél tökéletesebb tanárokat kell képeznünk. Akkor az osztályzatok is emberileg tökéletesek, megközelítőleg tárgyilagosak lesznek. De nemcsak az osztályozás, hanem általában a tanítás és nevelésügye is teljességgel a tanárok egyéniségétől függ. A tanítás és nevelés nem sablonos mesterség, hanem művészet; tehát helyes végzésükhöz igazi művészek kellenek. Művészek, akik kellő elméleti tudással, de mindenekfelett kellő rátermettséggel rendelkeznek. Magister non fit, séd nascitur. Ez ép olyan dönthetetlen igazság, mint a másik: „Poéta non fit, séd mascitur.“ A költő a nemzet lelkét szólaltatja meg művészi formában; a tanár a nemzet lelkét formálja művészi kézzel. Mindegyikük munkája pénzzel fel n em értékelhető, hatásuk fel nem mérhető, de bizonyos, hogy egyéniségük a nemzet legnagyobb értékei közé tartozik. Erős és boldog lesz a nemzet, ha ennek az igazságnak tudatára ébred. Borsos Károly.
