Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 8. szám - Külföldi lapszemle
80 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE egy része a testileg is jól fejeitekből kerül ki. Ezek az egészségesen fejlődők. A másik csoport gyenge, vézna testű tanulóinál a nagy szellemi teljesítmény valóban rekomzenzácíóval magyarázható. A kisebb szellemi fejlettséget mutatók között a testileg erősek magatartása onnan érthető, mert éppen testi erejükből kifolyólag is érvényesülnek, tehát nincs olyan nagy szükségük a szellemi versengésre, A testileg-lelkileg hátramaradottak végül a kedvezőtlen körülmények közt élő, nyomorgó gyermekek sorából kerülnek ki. E. Müller: Álom- és mesefantázia címmel kutatja annak a nagy hasonlóságnak magyarázatát lélektani alapon, amely a mesevilág és álomvilág között már Wundt néplélektani kutatásai óta ismeretes. Különösen Freud pszichoanalitikai iránya végzett e téren hatalmas munkát. Mint a mesében, az álomban is az aggodalom szörnyalakjai szerepelnek, vagy titkolt kívánságok válnak valóra, olykor pedig a hős (illetve az álpiodó) olyan teljesítményre képes, amire a valóságban nincs példa. Az ókori ember az álom óriásait valódi lényeknek hitte. Az álomban az istenek nyilatkozatait tisztelte. A mesélő szintén valóságnak akarja feltüntetni hihetetlen történeteit s a gyermek is kételkedés nélkül fogadja el a mesét. Az álomról közkeletű felfogás fejlődését áttekintve, megállapítja értekező, hogy sok közös vonás van a mese és álom között: az erkölcsi magatartás közömbössége, a lelki működés alászállása, az összefüggések meglazulása, az elfojtott gondolatok előretörése, nem létező képességek kifejlődése. Mindkettőben teljesen szabad a fantázia, megszűnik a társadalmi különbség. A mesék a népek álmai. Titkos kívánságai, vágyai bennük valósulnak meg. A parasztfiú elnyeri a királyleány kezét. A mesék a néplélek kívánságainak a fantázia színes képződményeivel átdolgozott alkotásai. Amit az egyén magára vonatkoztat, a mese általánosítja. W. Illge az iskolás gyermek lelki alkatának megvizsgálására készített kérdőívet ismertet. Az eddigi kérdőívek valóságos lélektani iskolázottságot kívántak, a tanító megfigyelésére voltak alapítva, s főleg sok időt vettek igénybe. Az itt ismertetett kérdőívvel a tanító közvetlenül a gyermekekhez fordul, a számozott feleleteket a tanulók egyszerre írásban adják meg. A felelet egy szó (igen, nem, gyakran, néha) minden kérdésre. A 46 kérdés a gyermek lelki életének mindenféle megnyilvánulását felöleli. Az 1—3 a gyermek idegrendszerére, 4—24 a világhoz és az emberekhez való viszonyára, 25—30 becsületérzetére, 31—39 érzelmi életére, 40—44 akarati életére, 45—46 felfogásának gyorsaságára vonatkozik. Az eredményt statisztikailag is gyorsan fel lehet dolgozni és a feleletek az egyes tanulók jellemzésére is alkalmasak. A kérdések megszövegezésében a tanuló életkorához lehet alkalmazkodni. K. C. Rothe: Az ethnográíía és antropológia jelentősége a nevelés elméletére és gyakorlatára címmel e két tudománynak pedagógiai vonatkozásait kutatja és ismerteti. Hangsúlyozza a faji és alkati különbségek figyelembevételének fontosságát a nevelésben. Bécsi iskolákban szerzett tapasztalatai és megfigyelései alapján felvázolja néhány eltérő faj gyermekeinek jellemző sajátságait. Végül rámutat a faji különbsé
