Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 8. szám - Külföldi lapszemle
78 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE segíteni az Isten színe elé állított mai embert, hogy alkalmassá váljék az ige befogadására. A társadalmi, jogi és gazdasági élet minden fázisára alkalmazva a kálvinizmus hivatását, legvégül bebizonyítja, hogy a nemzeti és tiszta értelemben vett demokratizmus a legmegfelelőbb kifejezési formát a kálvinizmusban találta, amely képes új meg új reformokkal szolgálni Isten világát. Annak pedig, hogy a kálvinizmus a jövőben is be tudja tölteni világmisszióját, utolsó feltétele az, hogy ismerje meg önmagát... Ezzel az akkorddal mi is befejezzük e lapszámra talán kevés, de tartalmilag nagyon is súlyos könyv ismertetését azzal a kívánsággal, bárcsak sokan elolvasnák, ref. testvéreink mindannyian, kivétel nélkül, hogy elgondolkozva azokon, hitet, kitartást és erőt meríthetnének remek soraiból az élet minden megnyilvánulására s ezzel megalapozhatnák az öntudatos kálvinista hitet önmagunkban. (Mezőtúr) Dr. Boross István. Külföldi lapszemle. Zeitschrift für pädagogische Psychologie, experimentelle Pädagogik und jugendbundliche Forschung. 31 jahrg. 1—3. Az új évfolyamot Lochner prágai magántanár nyitja meg rendszerező értekezésével, mely a neveléstudomány alapvetéséről szól. Annak a már befejeződéséhez jutó forrongásnak, mely a pedagógia elmélete és gyakorlata terén az utóbbi időben uralkodott, értelme és jelentősége : a neveléstudomány önállósulása. A lélektan és neveléstan nem alaptudományok immár a neveléstan számára, csak segédtudományok, amelyeknek eredményeit emez a maga speciális módszerével dolgozza fel. Mint minden tudománynak, a pedagógiának is első feladata a vizsgált tényeknek, tehát itt a nevelés folyamatának objektiv leírása. Ezért érthető az újabb időben a leíró pedagógia hangsúlyozása a normatívval szemben, mely előbb egyedül uralkodott. Leíró módszerrel kell megállapítani a nevelés fogalmát is. Itt szembetűnő a felnőttek oktatásának teljes figyelmen kívül hagyása az eddigi kutatásban. E mind szélesedő jelenségre is ki kell terjeszteni a nevelés fogalmát. A segédtudományok közé pedig be kell sorozni a társadalomtudományt is, hiszen a nevelés szociális jelenség. Jogosulatlan azonban a nevelés fogalmának kiterjesztése olyan jelenségekre, amelyeket öntudatlan nevelés címén szoktak tárgyalni. Ezek a tünemények vagy nem tartoznak a nevelés körébe, vagy pedig egyszerűen az általános emberi kölcsönhatások kategóriájába sorolhatók. Öntudatlan hatás nem nevelés, azzá éppen a tudatosság teszi. Szól aztán az értekező a nevelés és kultúra viszonyáról és megállapítja, hogy a kettő kölcsönösen feltételezi egymást, egyik a másik nélkül el sem képzelhető, így az elsőség kérdését a kettő között nem
