Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 7. szám - Egyházi és iskolai hírek
42 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE némely felebarátunkban a bajtársi érzés, jóindulat. Mily nagy, mohos az előzködés. Milyen jó, ha a másik szerényen félrehuzódik előtte, tért enged neki.. . Következetes, kitartó, kemény derekú akart lenni mindvégig, hű magához, elveihez, melyektől a maga boldogulását és az általa vállalt ügy boldogító sikerét várta. A horatiusi .Justus ac tenax propositi vir“ lebeg előtte példakép, úgy amint az iskolai tanítás beleégette leikébe és még jobban beleörökíté a kálvinista predestinaciós hit, amely harcra hivatottságát korán sugalmazta neki; azonban, milyen lesz a harc s jól végződik-e, nem tudhatta senki. De olyan harcról, amely tényleg várta s amelynek a forgatagába végzetszerűen belekerült, nem is álmodhatott, mert az voltakép az életkörülményeknek személye —, tudományos vállalata, terve ellen való fellázadása volt, hihetetlen összeesküvés, hogy életeszméjét meg ne tudja valósítani és a maga elé tűzött célt el ne érje és így amit alkotni készül, csak fél munka, töredék legyen, mint maga férfikora delén megszakadt élete is. Csak terveljen, számítson, reménykedjék, csak bíbelődjék, hajoljon tudós problémákkal, részletkérdésekkel: az összefoglalás, a fölépítés, a megszerkesztés egységes művé — majd másra marad, másnak jut. Ö maga legyen csak fényes, nagy Ígéret, mert égi végzésből, az eleve elrendelés akaratából neki s általa, sajnos nekünk, a honi, külföldi tudományos világnak több nem adatik. Hova lett, mi sorsra jutott így annyit hangoztatott nagy gondolatja, büszke, hazafias vágya: kideríteni, tisztázni a magyarországi görög települések állapotát, sorsát, műveltség-történeti szempontból? Mit ért a sok bizánci magyar vonatkozás, görög érintkezés kibogozása — tudományos munkássága vezérfonala? Mit ért, ha ! még ily nyilvánvaló hazafias törekvés, a hazaárulás csúf gyanújától sem tudta megóvni őt a törzsökös ős nemes magyar családból, a nagy magyar Alföld kellő közepén született s itt iskolázott tüzes magyart.* „Bokor-rezzenéstől fél, kit kígyó megmart 1“ Állottak légyen az ő liberális, progressiv elvei a legtisztább nemzeti és emberi haladás szolgálatában, a riadt lelkek, akkor, a fertőzött politikai légkörön ét „destruktiv, subversziv“ értelmet hallhattak, érezhették ki könnyen belőlük; kivált ha hirdetőjük a meggyőződés emelt hangján ejtette ki őket, vagy a sokratesi daimonion tiltó szavát elnyomva, beszélt, mikor jobb lett volna hallgatnia. Én legalább, bocsásson meg az elhúnyt szelleme, így magyarázom a fönt idézett — „talleyrandi hibát“ ... és korántsem tragikus vétségnek, amely tragikai büntetést érdemel. . . De ne panaszoljunk, ne vádaskodjunk! Kit is hibáztatnánk? Kivel széllnánk perbe? És ugyan mely célból, mi végre? Lettet létlenné mely hatalom bírna tenni? ... mindre nem érez a holt Marad a törtvér fekete folt. „Elment visszajöhetlenül.“ Emléke él, tiszta fényben vigasztalón. Zeng fölötte az engesztelő szó . . . A krónikás a gyász, a bánat, árnyékéban áll. nem a derű napsütésén. Ravatalnál, nem bírói székben. Dicsérni jött, nem gáncsolni. Békíteni, nem izgatni. Megbocsátni, nem kárhoztatni. Feledni (ha tudna), nem felidézni... Istennél kegyelem, embernél alázat. Béke a halottnak, megnyugvás a siratónak. „Óh irgalom atyja, ne hagyj el!“.,. (Mezőtúr) * Bővebb jellemzését 1. a külön életrajzban. Fejér Lajos
