Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Borsos Károly: Egyházi törvényeink I. t.-c. revíziójához
22 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE egyházközségeinek újra megválasztani s miért nem kell pl. a hitoktatókat, miért nem kell a világi képviselőket? 3. A 133. § szerint az egyházkerület alkotó tagjai közül az elnökségen kívül csak a tarácsbírákat, jegyzőket, a tanár és tanítóképviselőket választják az egyházkerület összes presbitériumai; az egyházmegyei képviselőket ellenben az egyházmegyei közgyűlések választják, így megeshetík az, hogy az egyházmegye kiküld képviselőjéül pl. egy középiskolai vallástanárt, akit se egyházközségi tisztviselővé, se presbiterré, se egyházmegyei alkotó taggá a gyülekezet nem választott s mégis lehet egyházkerületi képviselő, ellenben a középiskolai igazgató, aki keresztülment gyülekezeti, presbiteriumi választásokon, akit az egyházmegye összes presbitériumai is megválasztottak egyházkormányzatí szerepre, — ő nem lehet az egyházkerület alkotó tagja máskép, csak úgy, ha az egész egyházkerület összes presbitériumai megválasztják. 4. Az egyetemes konvent (141. §) összes tagjait, a püspökökön és főgondnokokon kívül, az egyházkerületi közgyűlések választják; tehát megvan a lehetőség arra, hogy valaki bejut a konventbe is rendes tagul anélkül, hogy gyülekezeti választáson valamikor keresztülment volna. 5. A zsinati tagokat a 152. és 193. §§ szerint a presbitériumok választják; tehát a zsinatnak is lehetnek olyan tagjai, akik gyülekezeti választáson soha keresztül nem mentek. Mindezen példák világosan mutatják, hogy a „gyülekezet általi választás" elvét egyházalkotmányunk mereven nem alkalmazza, hanem a közvetett választást alkalmazza mindenütt, minden fokon, ahol célszerűnek látja. Miért nem illik hát bele sehogysem egyházalkotmányunkba az, hogy a tanárok és tanítók közvetett választás útján jussanak az egyházkormányzati testületekbe ? Avagy a közvetett választás útján tanárrá és igazgótóvá, a közvetlen választás útján tanárpresbiterré választott középiskolai igazgató miért ne képviselhetné az intézetet az egyházmegyén és egyházkerületen ? Ezekre a kérdésekre elvi alapon lehetetlen elfogadható feleletet adni; a célszerűség szempontját pedig csak az adhatja feleletül, aki nem ismeri a helyzetet. De arra a kérdésre is szinte lehetetlen feleletet adni, akár elvi alapon, akár célszerűség szempontjából, hogy miért ne legyen az egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbírák között egy-egy, a konventi tagok között egyházkerületenként egy-egy tanár- és tanítóképviselő, amikor ezek a fórumok mind foglalkoznak, sorsdöntöleg foglalkoznak közoktatási ügyekkel, amikor ellenmondás nélkül mindenki hangoztatja azt a fundamentális elvet, hogy az iskolák mindenestül az egyház testéhez tartoznak, hogy az iskolák az egyház veteményes kertjei. Mi nem adunk feleletet e kérdésekre, csak megállapítjuk, hogy nem jól van úgy, ahogy van; hogy az egyház érdeke parancsolólag követeli, hogy azok az egyházi munkások, akik az egyház részére lelkeket formálnak, minél több, minél erősebb szálakkal csatoltassanak az egyházhoz, minél kevésbé érezhessék magukat mellőzötteknek, sem az egyházi, sem a világi rendhez nem tartozóknak; hiszen szorosan
