Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
I vett egyházi munkát, nélkülözhetetlen egyházi munkát végeznek, nemcsak tanítói munkát, de az ifjúság körében pásztori munkát is. Hiszen a tanítói munka tulajdonképpen a pásztori munkakörbe tartozik s csak a társadalmi viszonyok, a tudományok, a lélekformálás differenciálódása tette szükségessé a külön tanítói munkakör szervezését, Tehát a tanító, a tanár, tulajdonképpen a pásztor munkáját végzi, a pásztort helyettesiti ott, ahol a pásztor maga, véges erejénél fogva, nem tehet eleget hivatásának. Az elemi iskolai tanító az I—IV. osztályban lerakja a lelki élet fundamentumait, az V—VI. osztályban már egy kis felépítményt is emel a fundamentumokra, az ismétlő iskolákban holmi primitív tetőzetet is és ezt a félig-meddig kész lelki épületet adja át a pásztornak további kiegészítés, kitatarozás végett. A középiskola erős teherbírású, viharokkal is dacolni képes, művészileg kiképzett, művészi hatásokat is kiváltó, egész épületet ad át, amely épületnek már csak ülepednie, szilárdulnia kell; amely már csak díszítgetésre, külső-belső csinosításra, itt-ott kisebb pótlásokra, belső berendezésének gazdagítására szorul, de különben egészében kész épület. Ezt az építőmunkát, ennek az egyházra nézve felbecsülhetetlen értékét, kell szem előtt tartani, mikor a tanítóknak és tanároknak az egyházkormányzatban való helyét akarjuk kijelölni, megállapítani. Csakis ennek gondos szemmeltartásával jöhet létre alapos, igazságos, az egyház érdekeinek megfelelő rendezés, megállapítás. Ezt kérjük a zsinati atyáktól. Videant patres, videant consules, ne quid ecclesia detrimenti capiat. Borsos Károly. Ä PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 23 Hazai és külföldi irodalom. Két új neveléstörténet. Molnár Oszkár: Neveléstörténet. Budapest 1929. 204 lap. Tóth Antal: Neveléstörténet. Nyíregyháza 1929. 235 lap. Nagy szükség volt már újabb, összefoglaló neveléstörténeti kézikönyvre, mert a maga idején nagyérdemű Kiss Áron-féle már olyan átdolgozásra szorult és a többi Guzsvenitz—Balló-féle stb. sem felelt már meg a modern követeléseknek, Az előttünk fekvő két könyv általában megfelel a mai igényeknek, amennyiben a neveléstörténeti kutatások legújabb eredményeit felhasználni igyekszik. Mindkettő gondosan kiaknázta Fináczy Ernő nagyszabású neveléstörténetének eddigi megjelent köteit, Tóth Antal e mellett még erősen Imre S. hatását mutatja. Ezért tárgyalja bőven a magyar kultúrpolilikusokat (Széchenyit, Wesselényit, Eötvöst) és a nemzetnevelést Imre értelmében, általában Tóth könyve a terjedelmesebb, míg Molnár inkább tömörségre törekszik és csak a tanterv által
