Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Nagy Miklós: A túlterhelés könnyítése az alsó négy osztályban
18 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tudást követelhessünk. Tanítsunk összefüggő történetet, de az Aba Sámuelekről, Péterekről, Kis Károly okról csak epizódszerűen emlékezzünk meg s inkább dolgozzunk a mohácsi vészig vázlatszerűen, hogy II. Józseftől kezdődően több időnk maradjon az újabbkori fejlődés ismertetésére. Túlságos követelménynek tartom ezen a fokon az alkotmányjogi, hadügyi, pénzügyi fejlődés rendszeres levezetését is. István, László, Zsigmond, Mátyás, Mária Terézia stb. törvényes intézkedéseinek átértéséhez túl fiatal még a 12—13 éves gyermeki lélek. Megtanúlja, de jelentőségüket méltányolni, kihatásaikban mérlegelni még képtelen. Már pedig szerintem céltalan még az ősiség törvényének a száraz megismertetése is, ha nem tudjuk megmagyárázni ezzel mindazt a változást, amit a nemzet életére hozott. Ezt pedig itt nem tudjuk. Ugyanígy áll a dolog a banderiális rendszer magyarázásával is, ami szintén meddő, ha a szomszédos országok hadügyének a fejlődését s az átszervezés politikai jelentőségét még csak sejtetni sem vagyunk képesek. A III. osztály éretlen még alkotmány és jogtörténetre, éretlen még a történetfilozófiára, — hagyjuk meg neki azt, ami az övé : a mesét. Az ókor történetéből is sok minden kihagyható, különös tekintettel arra, hogy a latin nyelv kapcsán úgy is tanítjuk Róma történetét. A nagy kultúrák — Babylonia, India, Egyptom, Kína — életének nagyvonalú összehasonlítása után tárgyaljuk a görög nép történetét abban a keretben, amit egyetemes történeti jelentőségénél fogva megérdemel. A humanisztikus iskolázás jóakaraté túlzásának maradványa azonban az, hogy a görög-római történetet túlértékeljük s Temisztoklesszel többet foglalkozunk, mint Napóleonnal. Hagyjuk meg a mondák ismertetésének kötelességét a latin tanárnak és történelem-órán tanítsuk azt, ami igazán történelem. Spárta és Athén hegemóniájáért vívott küzdelme a történelem távlatában nem volt olyan roppant horderejű dolog, hogy néhány sorban el ne lehetne intézni, a római kiiályok története is nélkülözi a hiteles alapot ahhoz, hogy történelemórán részletesen tanítsuk, Inkább azt igyekezzünk megértetni a tanulókkal, hogy milyen körülmények tették a görögöket és rómaiakat a kultúra hordozóivá. Válasszuk szét a két dolgot: azt, ami a történettudós szempontjából fontos és azt, ami a középiskola szempontjából fontos. Néró, Domitianus, Caligula, Marius, Sulla, Solon, Lykurgos, Brutus, Appius Claudius, s így tovább, efemer jelentőségű nevek. Az eszmét: a szociális küzdelmek fellobanását, a keresztyénség elterjedését és üldözését, a törvények szükségességének a fontosságát igenis meg kell lendíteni, de a lényeget ne fúlasszuk bele az epizódok tengerébe. Ezekben akartam nagy vonásokkal rámutatni azokra a lehetőségekre, ahol sokat segíthetünk a tanulók munkájának a könnyítésénél. Talán még fontosabb rész az, amire most akarok rátérni, az objektív oldal után a subjektívre : a tanár befolyására a túlterhelés előidézésében. Az anyag okszerű kiválogatása, a lényeges vonások kidomboritása és a célszerű feldolgozás sokkal fontosabb része az iskola munkájának, mint maga az anyag. Meggondolt, alapos, tervszerű tanári
