Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Mikolik Kálmán: A jogosítás tévelygése
220 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLÉ véget,1 és Kassai rövidesen a helyébe léphetett: mindezek folytán még 1585 őszén kerülhetett Pilcius Kecerpeklénből Sárospatakra. De nem sokáig időzött ott. Már 1586-ban, midőn Miskolci Csulyak István a sátoraljaújhelyi iskolából a sárospatakiba először ment át, elgondolhatólag ősszel, Fegyverneki L. Izsákot találta ott a Thoraconymus kollégájául.1 2 így tehát Pilcius akkorra, mire némelyek szerint Nagysároson véget ért a hivatala, már Dobsinát, Kecerpekiént és Sárospatakot is megjárta. Ekkor azonnal a márkusfalvai tekintélyes egyházközségbe mehetett első papnak,3 ahol aztán kedvező és kedvezőtlen körülmények között — úgy látszik — egészen haláláig, 1605-ig működött. Az adatok ugyanis erre mutatnak. És ennélfogva, de máskülönben is Szombatidnak az az állítása, hogy Pilcius élete végén lelkészkedett Dobsinán, éppen annyira nem felel meg a valónak, mint az a hozzávetése, hogy 1586 tájától körülbelül 1590-ig volt Sárospatakon.4 Mert hiszen ezalatt Fegyverneki, akit Szombathi viszont nem említ a sárospataki tanárok közt, 1588 májusában a Thoraconymus rectorsága alatt még „moderátorain scholae Patach. alter" szavakkal jelzi hivatalát,5 1589. december 7-én pedig már mint rector halt meg ott.6 Thoraconymus t. i. 1588-ban visszatérvén Késmárkra, ő lépett a helyére, a lectorságot pedig ugyanekkor Károlyi András foglalta el, aki hasonlóképpen nem fordul elő Szombathinak oda nem tartozókat is felölelő, oda tartozókat pedig, nem is egyet-kettőt mellőző névsorában. így aztán ezek mellett különben sem tudunk helyet találni Pilcius számára. Dr. Zoványi Jenő. A jogosítás tévelygése. A berlini számtalan havi folyóirat egyike az „Uhu", amelyben komoly, tréfás és gúnyos cikkek és rajzok jelennek meg. A novemberi számban Cläre With „Der Berechtigungs-Fimmel“ címen megfontolást érdemlő cikkben beszámol arról a német iparkodásról, amely mindenfelé megnyilatkozik, hogy a szülők gyermekeiknek magasabb kiképzést nyújtsanak, mint amelyben ők részesültek. „Mit kezdjen fiam matúra nélkül? Leányom magasabbra törjön, mint én, magasabb iskolát végezzen!“ hallatszik mindenünnen. A tanulás jogosultsága abból indul ki, hogy az iparban, kereskedelemben, vagy állami hivatalokban elhelyezkedni kívánóktól maga1 V. ö. Századok 1918. 212. 1. („Ceglédi Ferenc életrajzi adatairól“ c. dolgozatomban). 2 Magyar Prot. Egyháztört. Adattár 1927. 123. 1. 3 1592-ben másodpap is működött ott Pilcius mellett (Történelmi Tár 1881. 544.1.) 4 Sárospataki Fűzetek 1864. 522. és 525. 1. 5 Történelmi Tér 1890. 390. 1. 0 Sárospataki Füzetek 1869. 132. 1.
