Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Mikolik Kálmán: A jogosítás tévelygése
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 221 sabb iskolai végzést kívánnak. Ez ugyan a múltban is mindig így volt, de fokozottabb mértékben nyilvánul meg most. Különösen jelentkezik ez a magasabb rangú hivatalos állásokra nézve, ahol végleges állásba juthat az illető (bár 10 sexlanus — az I. középiskolai tanuló közül alig 3 jut az abitur-hoz, a matúrához). Ebből kifolyólag a szülők ezrei küldik húsvétkor (az iskolai év kezdetén) gyermekeiket a sextába, anélkül, hogy megvizsgálnák, vájjon van-e tehetsége az iskola végzéséhez. „Mindenesetre próbálja meg, ártani nem árthat soha!“ mondják. A tömeg leggyakrabban feljut a quartába — sőt tertiába. De amint a második idegen nyelv és a mathesis magasabb igényei lépnek fel, nagyfokú elbukást eredményeznek. Itt kezdődik azután a szülők értesítése (intők), magánórák által való segítés, végre elbukás. — A 14 éves tanuló tehát megválik az iskolától, anélkül, hogy a világtörténetről, Pythagorasról halvány sejtelmük volna, képzésük csonka, holott egy nyolcosztályú népiskolát végzett tanulónak kerekded egészet nyújtottak. Hová térjenek ezek a szerencsétlenek ? Sem a gazdaságban, sem az iparban vagy közigazgatásban nem látják szívesen. Néha a gyakorlati érzékkel bírók a hamis képzés áldozatai. Szülőik „keménygalléros" pályára szánták; az ipari előképzésük hiányzik, hamis vágányra kerültek és az átnyergelés nehéz. Egy újabb kiválás rendesen az alsósecunda elvégzése után áll be. Ezt az osztályt elvégzettek a vám-, adó-, vasút- és közigazgatásban nyerhetnek elhelyezést. A helyzettel ismeretlenek (különösen a külföldiek) azt hiszik, hogy ez a képzés teljesen megfelelő, holott tudnunk kell, hogy csak a felső tagozat nyújt betetőzést annak a-tudásnak, amelyet eddig szereztek, csak a két felső osztály mélyíti a tudást. De azt is látjuk, hogy a fentnevezett állások csak jelenleg foglalhatók el, ott is azon iparkodnak, hogy a jelentkezőktől az abiturt követeljék. Előfordul néhányszor, hogy egy-egy cukrászinas vagy drogista Wolfram v. Eschenbachot eredetiben olvasni tudja, de megesik az is, hogy az alkalmatlanoktól szabadulni iparkodnak, ügyesebbeket véve helyükbe. Egy cipész boltjának ablakára azt a hirdetést függesztette, hogy csak „magasabb iskolai képzéssel" vesz fel tanulót; egy kéményseprőmesternő pedig csak secundánosokat vesz fel inasokul. De azért helyesen cselekszik az a munkaadó, aki azt tartja: minél tömöttebb az iskolai hátizsák, annál többet ér az ember. A háborúelőtti maturánsok száma 17.000 volt, 1928-ban 32.000, a következő években 33—34.000-re számítanak. És mi lesz ezekből a maturánsokból ? Háború előtt majdnem valamennyien egyetemre mentek, ma csak körülbelül 60"/i-a. A többi olyan pályát választ, amelyre matúrával mehet. Vájjon a matúra ezeknek a pályáknak valódi előkészítője-e? A rajz-, zene- vagy tornatanárnak nincs szüksége arra. hogy százféle felsorolt mathematikai formulát tudjon, az Odysseiat eredetiben olvassa, vagy a chlornalriumot a kéndioxidtól megkülönböztethesse. Érdekes példával világosítja meg a cikk szerzője azt a kérdést:
