Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
178 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 10—12, s 26—28., az utóbbiról 33—34. lapján szólok. 3. Felhozza, hogy e korszak a külföldön is inkább tudományos, mint szépirodalmi korszak volt, a tudomány pedig nem oly nemzeti jellegű, mint a szépirodalom ; a dolgozatom VII. fejezetében említett protestáns írók mind a tudományos irodalom munkásai, 4. Végső tétele: „A R. L.-tól nagy szorgalommal összehordott adatok sokat megmagyaráznak, de nem mindent ..." Egy percig sem hittem, hogy a nemzetietlen kor okát sikerült teljesen megfejtenem, de t. bírálómnak viszont, ha az én magyarázataimmal nincs megelégedve, más, elfogadhatóbb magyarázatot kellene adnia, de ezt nem teszi! II. Rousseau J. J. élete és művei című munkámról az Irodalomtörténeti Közlemények-ben (III. f. 363. 1.) Zlinszky A. írt elismerő bírálatot. Kérdésbe teszi, miért nem voltam tekintettel a katolikus írók és kritikusok (Lesserre, Lemaitre, Seillére) ellenvetéseire, melyeknek már Nísard is hangot adott, továbbá Faguet, aztán Brunetiére? Feleletem: Rousseau 19. századi kedvezőtlen megítélése a d'Epinayné Emlékiratai meghamisításának, a Rousseau jellemére árnyat vető betoldásoknak tulajdonítható (I. köt. 239. 1.), föltétlenül ez vezette Nisard szigorú kritikáját. Lasserre és Seitlére Rousseau ellenségei közé tartoznak s így nem fogadhatók el Rousseau eszméi, gondolatai hű értelmezőinek; Lasserre, Nourrisson és Lemaitre többször szerepelt (mint azt a Debreceni Szemle szepiemberi füzetében kimutattam) az Action fran^aise által a Rousseau emléke ellen rendezett tüntetésekben; Seillére szintén egyoldalúan és rosszakarattal ítéli meg őt, — hogyan lehetett volna ily elfogult, gyűlölködő kritikusok után indulnom ? Ellenben Faguet műveit többször használom, idézem. Ha Nisard-t, Brunetiére-t mellőzöm, azért is történik, mert főként az utóbbi 25 év Rousseau-irodalmára támaszkodom, — Részben ezt felelem a Budapesti Szemle novemberi számában megjelent, kiválóan elismerő bírálat írójának is, aki az angol Collins és Morley Rousseau-monografiáinak föl nem használása miatt panaszkodik, részben pedig azt, hogy abból az elvből kiindulva: Willst des Dichters Sang verstehen, Musst ins Dichters Lande gehen! elsősorban a francia és svájci Rousseau-irodalmat tanulmányoztam és használtam fel a Rousseau megértésére és ismertetésére, úgyhogy emellett a gazdag német Rousseau-irodalomból is csak 1—2 műre tudtam kíterjeszkedni. Texte művéhez, sajnos, csak későn juthattam hozzá, mikor már a nyert adatokat művembe be nem illeszthettem. De talán nem is volt ez nagy baj, mert itt-ott kissé még rövidítenem is kellett művemen, hogy az Akadémia kiadhassa. III. Keleti hatások a görög filozófia kezdeteire című tanulmányomat az Egyet. Philol. Közlöny f. évi I. füzetében (36—38. 1.) Kövendi Dénes ismerteti, sok jóakarattal. Kifogása: 1. Szerző, úgy látszik, nem tud arról, hogy a keleti asztrológiának már Platon Phaidrosára is hatása van, — amit én megfordíthatok: Bíráló, úgy látszik, nem tud arról, hogy dolgozatom címe: Keleti hatások a görög filozófia kezdeteire, s
