Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 5. szám - Nagy Miklós: Új tanterv kell
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 159 A két élő idegen nyelv meghagyandó, a magyar nemzet speciális helyzeténél fogva, habár tetszetős érveket lehet felhozni felvételük ellen. Legerősebb érv ellenük, hogy két élő idegen nyelvet nem lehet elsajátíttatni az iskolában, de egyet, nagyobb óraszámban, igen. Szerintünk egyetlen élő idegen nyelvet sem lehet a középiskolában úgy megtanítani, hogy azon a tanulók folyékonyan tudjanak beszélni, társalogni. De úgy, hogy a tanulók olvasva értsék s néhány hónapi külföldi tartózkodás után beszéljék is, meg lehet két élő nyelvet is tanítani. Mondjunk le hát eleve arról, hogy egy élő idegen nyelvet teljesen megtanítsunk s inkább tanítsunk két modern nyelvet, inkább nyissuk meg a magyar ifjak útját két kultúrnemzet felé. Csak helyeselni tudjuk közoktatásügyi miniszterünk elgondolását, amellyel a két modern nyelvet beillesztette mai tantervűnkbe. A görögnyelvet tanítanunk kell azok részére, akik önként vállalkoznak rá a négy felsőbb osztályban. Nem szabad ennek lehetőségétől megfosztanunk senkit Azért olyan városokban, ahol csak egy középiskola van, a bifurkácíót kell alkalmaznunk úgy, hogy az V. osztálytól kezdve ki-ki választhasson a görög és a második idegen élő nyelv tanulása között, egyenlő óraszámban. Hiszen alapos nyelvész, történész, vagy teológus senki sem lehet a görög nyelv tudása nélkül. Sőt, akik nem készülnek is ezekre a pályákra, azok számára is nagy érték a görög nyelv tudása, a görög irodalom páratlan szépségeivel való közvetlen megismerkedés ; igazságtalanság volna tehát bárkit is megfosztani ennek lehetőségétől. Akik a görögöt és latint kedvvel tanulják, azok bizonyára melléktárgyként is könnyen megtanulják a második modern nyelvet. Annak követelése azonban, hogy a görög nyelv a harmadik osztálytól kezdve taníttassák, ép olyan túlzás, elfogultság, mint a klasszikus nyelvek kiküszöbölésének kívánása. De helytelen túlzás a görög irodalomnak olyan mérvű olvastatása is, aminőt a mai gimnáziumi tanterv kíván; azért az új tantcrvből ezt a túlzást okvetlenül ki kell küszöbölni. A latin nyelvet 7—8 éven át kell tanítani olyan mértékben, hogy a tanulók a nagy latin írókat nagyobb nehézség nélkül megértsék s ezek olvasása kapcsán a római nép történetével, a római szellemmel alaposan megismerkedhessenek. S ezt el lehet érni heti 35—36 összóraszámmal. A mai tanterv latin olvasmányanyaga azonban alaposan megrostálandó. Teljesen elegendő, ha az aranykori írók legértékesebb müveivel s rajtuk kívül még Phaedrussal és Tacítussal megismertetjük a tanulókat. A német nyelv a III. osztálytól kezdve tanítandó heti 16—18 összóraszámmal. Ilyen mérvű tanításával elérhetünk annyit, hogy a középiskolát végzett tanuló kellő szorgalommal és gyakorlattal rövid idő alatt elsajátíthassa a német nyelvet, ha az életben szüksége lesz rá és hogy a német irodalom fő képviselőivel megismerkedhessék, Arról természetesen le kell mondanunk, hogy a tanulók az iskolában megtanuljanak németül beszélni. A magyar nyelv és irodalom körülbelül a mostani tanterv ór<
