Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 5. szám - Nagy Miklós: Új tanterv kell
158 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A sietséget meg, amellyel e fontos közügyet el akarják intézni (úgy halljuk, f. é. szeptemberben életbe kívánják léptetni), határozottan veszedelmesnek kell tartanunk. A „periculum in mora“ sok esetben nagy igazság; de tantervalkotásnál, tantervrevíziónál, nincs nagyobb veszedelem, mint az elsietés. Beszélő bizonysága ennek a mai tanterv, amely csak négy rövid esztendeig tudta vonszolni életét, általános elégedetlenségtől kísérve, ostromolva. Sebtiben készült, néhány évre szóló új tantervre igazán nincs szükségünk. Ez csak arravaló volna, hogy lejárassa a komoly közvélemény előtt a magyar kultúra vezetői iránt való bizalmat. Ha valahol szükséges a körültekintő, óvatos konzervativizmus, a közoktatásügy, legfőképpen pedig a középiskolai reformok területén a legszükségesebb. Hiszen a középiskolában készül a nemzet lelki struktúrája, amelynek minőségétől függ a nemzet sorsa, boldogsága, avagy boldogtalansága. Alapos, idők viharait álló középiskolai úy tanterv elkészítésére kell legalább 2—3 év gondos érlelő munkája. Hogy milyen legyen az új tanterv, hogy minőnek szeretnénk mi látni az új tantervet, az új középiskolát ? Megpróbálok röviden felelni erre a szerfelett nehéz kérdésre. Legyen a nemzet vezető intelligenciájának, a nemzeti élet tisztikarának, vezérkarának nevelő iskolája. Nem szabad hát semmi irányban sem szakiskola szerepét bízni rá, nem szabad azt várni tőle, hogy bármely irányú kész szakembereket szállítson a közélet számára. A középiskola feladatául csak azt tűzhetjük ki, hogy növendékei szívét, lelkét minél alaposabban kiművelje, elméjét kinyissa bármely irányú szaktudomány alapos elsajátítására, a szívét kitárja a szépség, jóság és igazság nagy eszményeinek befogadására, akaratát megedzze e nagy eszmények önfeláldozó szolgálatára; szóval olyan embereket neveljen, akik a közéletben a legmagasabb emberi ideálok tudatos hordozói legyenek, akik a közélet rájuk eső területét ez ideálok szerint rendezzék be, a nemzet jelenét és jövendőjét ez ideálok felé irányítsák teljes erejükkel. Ilyen emberek képzése végett szükséges, hogy a középiskola a maga tantervébe felvegye a múlt és jelen gazdag szellemi kincstárából mindazokat az avulhatatlan értékeket, amelyek e cél szolgálatára a legalkalmasabbak, felvegye a tanulók befogadó képességének határáig, vagyis a túlterhelés teljes kizárásával. A tantervbe felveendő örök értékek milyenségének és mennyiségének kiválogatása, megállapítása, természetesen csak a tudományokban, a gyermeki lélek ismeretében, a tanításban, nevelésben kiváló szakemberek feladata lehet. S az ilyen kiválóságok is csak hosszas, nagyon alapos, gondos fontolgatás, egymás véleményének elfogulatlan mérlegelése alapján végezhetnek igazán jó munkát. S vájjon meghagyhatók-e a mai középiskola tantárgyai az új tantervben ? Véleményünk szerint igenis meghagyandók mind, sőt szükséges melléjük felvenni, mint önálló új tárgyakat a kémiát és a művészettörténetet is.
