Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 3. szám - Megjegyzések
106 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE évi július hó 1-től kezdve a nem állami középiskolák fizetéskiegészítési és családi pótlék államsegélyét az eddigi mértékben folyósítsa, hanem kénytelen ezeket hat százalékkal leszállítani. íme, itt a gyászhír. Protestáns középiskoláink összes tőkepénzeiket hadikölcsönökbe fektették a háború alatt, a háború után elvesztették törvényben biztosított fenntartási államsegélyeiket s most összeül egy minisztertanács s a takarékosság jelszavára hivatkozva leszállítja a fizetéskiegészitési államsegélyeket, egy tollvonással újabb terheket hárít át az iskolafenntartókra, amelyeket már előbb horribilis összegű nyugdíjjárulékokkal terhelt meg. Mire magyarázzuk ezt az eljárást? Nem magyarázzuk, nem akarunk keserű szavakat használni. Hát azt hiszik odafent, hogy a protestáns iskolafenntartók anyagi ereje kimeríthetetlen ? Az állampolgárok már az állami adókat sem bírják, hogy rójjanak hát reájuk az egyházi hatóságok az eddiginél magasabb egyházi és iskolai terheket? Az iskolák fenntartása az állam joga és kötelessége. Ám a protestáns egyházak századok óta önként átvállalták ennek a jognak és kötelességnek terhét s a saját egyháztagjaik kemény megadóztatásával tartottak fenn a magyar állam részére olyan iskolákat, amelyek mindenkor a legszilárdabb pillérei voltak a magyar nemzet életének. Ezzel az áldozatkészséggel, eddig teljesített nagy szolgálataikkal igazán nem azt érdemelték ki, hogy most, az általános szegénység, nyomorúság közepette, tekintet nélkül teherbíró képességükre, előzetes megkérdezésük nélkül, újabb terhekkel sújtsa őket a magyar állam. A minisztertanácsi határozat szelleméhez illő felelet a protestáns egyházak részéről csak ez lehetne: nem bírom a terheket, átadom neked, állam, az iskoláimat, tartsd fenn azokat a magad költségén, úgy ahogy kötelességed parancsolja. így nem lennének többé protestáns iskolák, a protestáns állampolgárok nem viselnének több iskolai terhet, mint más felekezetűek. Ámde hol lenne így az osztó igazság? Más felekezeteknek lennének állami eredetű javakból fenntartott nagyszerű iskoláik, de a protestánsoknak, akik pedig egyenlő jogú állampolgárok, nem lennének. Egyik felekezetnek módjában volna saját hívei minden megterhelése nélkül felekezeti iskolákat fenntartani, a másiknak lehetetlenné volna ez téve. Ez a megoldás tehát el nem fogadható, ez ellen minden igazságszerető embernek tiltakozni kellene, felekezeti különbség nélkül. Nem képzelhető el más igazságos megoldás, mint hogy vagy minden iskola legyen állami jellegű, vagy minden nem állami iskolát teljesen egyenlő mértékkel mérve támogasson az állam. Nézetünk szerint a protestáns egyházaknak megszentelt hagyományuk, lényegükből folyó kötelességük, sőt egyenesen létérdekük az iskolafenntartás; ragaszkodniok kell tehát iskoláikhoz, de e címen bírhatatlan terheket nem szabad róniok egyháztagjaikra. Egy a kötelességük tehát: követelniük kell teljes határozottsággal, minden törvényes eszköz igénybevételével, minden nem állami iskola egyenlő mértékű állami támogatását.
