Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Oravecz Ödön: Adalék a magyar nőnevelés gyermekkorához
134 majd a greifswaldi egyetemen tanult; éveken át volt a Semsey és a Dessewffy családoknál nevelő, míg 1845-ben Miskolcra került segédtanítónak. A magyar, német, tót és latin nyelvet tökéletesen bírta. Eperjesi theologus korából érdekes emléke volt az, hogy a kollégiumban a magyar irodalmat tanító Sárossy Gyulának 1837-ben ő lett az utóda. (Vas. Ujs. 1890. 23. sz.) Miskolci évei alatt legbizalmasabb barátja volt Máday Károlynak, ki akkor az evang. gimn. igazgatója volt. Mikor Máday mint a tiszai kerület püspöke meghalt, a Dobsinán tartott kerületi gyászünnepélyen ő mondotta felette az emlékbeszédet, mit a kerület ki is adott. Mikola György 1850-ben nőül vette Hoeck Lujzát Miskolcon. Arája Londonban született, atyja egy amerikai kereskedelmi úton azonban a hajóval együtt elveszett. Az árvát egy németországi magasabb rangú katonatiszt rokona nevelte fel, akinek házából a szabadságharc után külföldön tartózkodó báró Vay Lajos és neje gróf Teleki Erzsébet vették magukhoz Béla és Róza nevű gyermekeik mellé mint nyelvtanárnőt. Hoeck Lujza a német, francia, angol és olasz nyelvet perfect beszélte, hamarosan megtanult magyarul is; szépen festett s különösen járatos volt a csillagászatban. A pedagógus fiatal pár a Vayak, Szirmayak és Telekiek biztatására 1850-ben megnyitotta főúri íeánynevelő intézetét. Jól emlékezem még nagyapám elbeszéléséből arra, hogy az évi díj 600 pírt. volt; négy köböl búza és két oldal sertés — de a búzát bizony csak szekérrel küldték, a két oldal helyett pedig rendesen két élőt hajtottak be a régi jó időkben a mi régi jó uraink. Tartott az intézet két gyakorló nyelvmesternőt is, noha a nyelveket maga Mikoláné tanította, míg a történetet, magyar irodalmat, mennyiségtant és földrajzot férje, akinek évtizedes nevelősége révén nagy pedagógiai tapasztalata volt. Az intézet hamarosan jó hírnévre tett szert. Anyagilag is szépen jövedelmezett. Az első évében folyik a gimnáziumra az ú. n. garasos gyűjtés, melynek jegyzékében Mikola György 15 forintos adománnyal szerepel, mire az idézett szerény tanítói fizetésből bizonyára nem lett volna képes. Az első évben elfoglaltak minden helyet az intézetben. Magam olvastam gyermekkoromban egy emlékben őrzött levelet, melyben Erdélyből egy Teleki grófnő tudatja, hogy kisleánya született s kér helyet fenntartani részére 9 év múlva. Azonban Mikolánénak is 1852. tavaszán kisleánya született, kinek életét a magáéval váltotta meg. E második évvel véget ért az intézet élete is. Befolyásos egyének igyekeztek a szépen fejlődő iskolát megmenteni s azt javasolták a megözvegyült Mikolának, hogy vegye nőül a szinte Miskolcon működő Karacs Terézt. A közel negyvenéves férfiú azonban nem tartotta észszerűnek a magánál még idősebb érdemes nő hitvessé tételét. Bár nagy tisztelője volt, mit mutat az is, hogy Karacs Teréz beszélyeínek két kötetét haláláig őrizte könyvtárában s még 80 éves kora után is többször olvasgatta. Mikoláné első magyar tanítványa Vay Béla báró, 1872—94. között Borsodmegye főispánja volt. Róza nővére pedig Kelemesi Melczer Gyula alispán felesége lett. Ma már ott porladnak a messze országból ide
