Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 2. szám - Külföldi lapszemle
to Az Országos Polgári iskolai Tanáregyesületi Közlöny 1929. januári számának több cikke közül említendő : Ferenczi Z. méltatása Bán Aladártól. — Bárczí J. kifejti („A polgári iskola egészségügyi helyzete a magyar iskola rendszerben“ címen), hogy a polgári iskola a rossz szociális viszonyok között élő emberek gyermekeinek az iskolája; ezért itt még többet kellene foglalkozni az egészségüggyel, mint más iskolafajban. — Mihalovits Lászlóné azt fejtegeti, hogy a helyesírás tanításával járó nehézségek öt tényezőből erednek : 1. A magyar helyesírás történeti fejlődése. 2. A hivatalos helyesírási szabályoknak bizonyos sajátságai. 3. A napi sajtó. 4. Hibás iskolai nyelvtankönyveink. 5. Nem szakképzett egyéneknek iskolánkivüli oktatása. — Sághelyi L. ismerteti a németországi középfokú gyakorlati irányú iskolázás szervezetét. Az Orszszágos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny 1929. januári füzetének eleje a Magyar Középiskolai tanárságtól vallásfelekezeti különbség nélkül megsiratott Lévay Ede főigazgató emlékének van szentelve. E célt szolgálja: Sajó S. verse, a szerkesztő megemlékezése és Madai Gy., Szűcs Ernő és Vargha Zoltán beszédei. Ezután következik Madai Gy. felolvasása: „Középiskoláink és nemzeti kultúránk egysége“ címen, melynek alapgondolata, hogy köznevelésünknek eddigi külföldbálványozó iránya helyébe a termékeny nemzeti önérzet és tettre kész faji önbizalom nevelői gondolatának kell lépni. Szőnyi S. arról elmélkedik, hogyan lehet a hospitálást igazán gyümölcsözővé tenni. Sz. Ö. Külföldi lapszemle. * 1 Lehrproben und Lehrgänge. Vierteljahrsschrift herausgegeben von Dr. A. Nebe, geh. Studienrat. Halle 1928. 2. Hefst im Juli. Preis Mk. 10. — jährlich. 1. Die Schwierigkeiten in der schulmässigen Erklärung von Kleists Prinz Fr. von Homburg. Von Professor Dr. W. Marcus. „Iskolai iró kevesebb jogcímen alig lehet valaki mint Kleisst" — ily elutasító szavakkal kezdi tanulmányát Dr. Marcus, amiből nyilvánvaló, mennyi nehézségbe ütközhetik ennek a kalandos életű, boldogtalan végű német költőnek az iskolai olvastatása. A drámái általában, kivált a címbeli Prinz v. Homburg, kezdettől fogva, pedagógiai és művészi szempontból oly elütő megítélésben részesültek, hogy róluk mint iskolai olvasmányokról egységes vélemény nem tudott kialakulni. A Prinz v. Homburgot némelyek egyszerűen a magánolvasmányok sorába utalják; mások a német nyelv amúgy is csekély heti óraszáma miatt, egyenest kirekesztik az iskolai klasszikusok sorából. Az igazgatói értekezletek általán merev elutasító álláspontot foglalnak el vele szemben. Ez a különös irodalmi ellenszenv, a múltnak egyik jellemző öröksége a német
