Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 2. szám - Belföldi lapszemle
ft 9 kesek“. Ugyan c füzetben megindul Comeníus „Anyaiskolájának" a fordítása Petrich B.-től, ugyan ő fordítja folytatólag „Pestalozzi leveleit“ a kisdednevelésről. A februári számban találjuk ugyan e közlemények folytatását. Azonkívül Doby Ida rövid cikkét: „Tornaruha, tornaterem" címen. A „Városi Szülők Lapja“ két januári számában több általános érdekű cikket találunk : Dr. Rózsa „a gyermekek foglalkoztatása a családban" címen arról szól, hogy a gyermek segítsen-e otthon takaritani, bevásárolni, teljesítsen-e megbízásokat stb. és megállapítja, hogy e tekintetben a szülőknek e foglalkoztatások kettős célját: a gazdasági és pedagógiai célt össze kell kapcsolniok. — Dr. Steiner K. A. orvos arról értekezik, hogy mikor kell megkezdenünk gyermekeink nevelését és megköveteli, hogy a fegyelmezést már a gyermek születésétől kezdve kell gyakorolni, mert egy kétéves szófogadatlan gyermek vagy ilyennek született, ami abszurdum, vagy szófogadatlannak nevelték a szülei és a környezete. De a következetes fegyelmezéshez kitartás kell! Csak azok a gyermekek szerethetik szüleiket, akik a szülő igazságos szigorában tetterőt látnak kifejezve, melyről tudják, hogy az az élet bármely viszontagságában jó tanáccsal rendelkezésükre áll. Gyermekeinek pedig csak az a szülő lehet jótevője, aki küzdeni is tanítja első sorban érzékisége, élvezetvágya ellen. Az Evang. Népiskola 1829. januári számának 2 cikke Olcsy Lajos emlékének áldoz. Koller István méltatja korunk egyik legkiválóbb német pedagógusát: Spranger Edét. Stoll E. folytatja az Ev. Népiskola 1918. évi 7—8. számában megkezdett cikkét „a nyíregyházi ág. h. ev. iskolák történetéről". Az Evangélikusok Lapja 1929. 2-ík számának vezércikke eredeti felfogással tárgyalja „A nevelés és a vallás" kérdését. A vallásnak a jellemképzés és ismeretszerzés tekintetében van jelentősége. Az utóbbi tekintetben a megítélésünk attól függ, hogy elismerjük-e az isteni kijelentést. Az egyház tanítása szerint Isten a természetben, a történelemben, a lelkiismeretben, a bibliában és Jézus Krisztusban jelentette ki magát. Ha ez igaz, akkor a természeti és történelmi tudományok is nyilvánvalóan úgy tanitandók, hogy az Istennek önkijelentése kitűnjék. Vagyis az egész nevelésnek ez alá az egységes szempont alá kell helyezkedni. Az isteni kijelentésnek azonban nincsen más bizonyítéka, mint a tapasztalati beigazolódás — vagyis a keresztyénség élete. A hitetlenek erős érve, a keresztyénségnek sok tekintetben az általa hirdetett kijelentést meghazudtoló gyülöködő, kapzsi élete. — Személyes hitéleti tapasztalatok nélkül semmiféle dogma nem bir sem jellemképző, sem ismeretközlő erővel. A Debreceni Szemle 1929. januári számában Radványi Sándor nagy melegséggel Vietórisz Józsefről, mint a Nyírség poétájáról ir. — Cikke azonban inkább nehány találó megjegyzés, meg sok-sok idézet V. „Senki Pál"-jából, mint kerek irói arckép.
